Sziasztok! Megérkeztem, talán túl sok kihagyással. A részről annyit, eléggé gyenge teljesítmény. Mostanában nem érzem magam jó írónak. Fontolgattam a "visszavonulást" is. Ennek ellenére megírtam ezt a részt. Remélem nem múltam túlságosan alul az igényeket. xx
Azt hiszem Neal két hét alatt megváltozott. Illik azért hozzátennem, hogy teljesen a javára! Miután nehezen, de elmeséltem neki az egész sztorit, azt mondta, akár az ő gyerekét várom, akár nem, ha őt választom, hajlandó sajátjaként szeretni. Nem akartam a döntést nagyon elhamarkodni. Úgy gondoltam, néhány hét múlva elmegyek orvoshoz és megbizonyosodom a terhességem hiteléről. Amekkora volt első pillanatban az ijedelem, annyira lennék csalódott, ha kiderülne, nem lesz babám.
- És mi lesz, ha biztosan terhes vagyok? Miből fogunk megélni?- kérdeztem, miközben apró köröket rajzoltam ujjaimmal mellkasára.
- Amíg még nem túl nagy a pocakod, szerintem jöhetsz velem melózni. Megszedjük magunkat annyira, hogy legyen elég pénzünk addig, míg nem szülsz. Utána ameddig nagy szükség van rám, melletted maradok, ezután indul elölről a téboly!- magyarázta. Igen, ez egy téboly. Mikor elloptam az első műkincset, tudtam, mivel fog járni. Tudtam, hogy nincs kiút. Ha jó vagy ebben, gazdagon meghalsz, ha nem elkapnak és megrohadsz a börtönben, vagy még a helyszínen lelőnek. Ilyen egyszerű.
Alig foglalkoztam a sebességkorlátozással, ahogy igyekeztem Neal-hez, miután végeztem a nőgyógyásznál. Hatalmas hírem van számára. Felrohantam a lakásához, és elkezdtem dörömbölni az ajtón. Eltűnt előlem a vastag fa anyag és egy eszméletlenül édes Caffrey bámult rám. Valószínűleg szunyókált egy kicsit.
- Jó reggelt!- mosolyogtam rá. Átkarolta a derekam és behúzott az ajtón.
- Tudod, aki éjjel legény, azt hagyják nappal aludni.- nevetett.
- Mit csináltál éjjel, édes?- érdeklődtem az ölébe ülve. Karjait a derekam köré fonta, hogy megtartson.
- Egy nagyon jó melón dolgoztam. Ebből olyan pénz jön, hogy még a pici egyetemét is fizethetjük.- simította meg a hasam.
- Pont erről akartam veled beszélni.- mosolyodtam el kínosan. Vajon mit fog reagálni?
- Minden rendben van a babával?- kérdezte. Szemeiből sütött az aggodalom.
- Igen, mindketten szépen fejlődnek a nőgyógyász szerint.- feleltem.
- Ketten vannak?- mosolyodott el. Annyira boldogban tűnik.
- Igen!- bólintottam. Felém hajolva hevesen csókolt meg. Minden csepp szeretetét ebbe sűrítette. Órámra pillantottam és rájöttem, sajnos mennem kell. Ma még be kell fejeznem egy feljegyzést. Egy újabb csókkal elbúcsúztunk, majd hazamentem. Otthon a kabátomat az asztalra hajítottam, majd az irodába mentem. Nem sokkal később hallottam a bejárati ajtó csapódását.
- Szia, Harry!- kiáltottam ki. Nem ég köztünk az a szikra, ami LA előtt volt, de jól kijövünk egymással. Csodálkoztam is, hogy nem köszönt vissza. Kimentem megnézni, mi történt vele. Hát, nem Harry csodálta a falon a műveimet.
- Ó, megspóroltad nekem, hogy keresselek!- vigyorgott gusztustalanul.
- Mit akarsz itt, Jared?- vontam kérdőre összefont karokkal.
- Nosztalgiázok kicsit. Emlékszel, mikor még együtt dolgoztunk? A rejtőzködéssel töltött estéket is jól kihasználtuk. Te pedig most összeálltál Caffrey-vel. Pedig úgy hallottam, azzal az énekessel jársz. Hogy is hívják?- érdeklődött.
- Harry. Harry Styles.- feleltem.
- Tudod drágám, szívesen beszélgetnék még róla, milyen egy faszéhes ribanc vagy, de ideje indulnunk!- ragadott karon és az ajtó felé kezdett húzni. Próbáltam szabadulni, de mind hiába. Inkább megadtam magam.
- Miért is vagyok itt?- kérdeztem.
- Mert Caffrey barátod nem szeretne osztozni. Te vagy a motiváció.- röhögött Jared, majd otthagyott egy szobában. Remek! Gyenge a térerő, talán egy hívásra elég. Claire! Ő kell most nekem! Éppen felvette, mikor az ajtó nyílt. Jared egyik pincsikutyája -vagyis a testfelépítése alapján inkább pitbullja- lépett be.
- Claire. Első csók, második emelet!- hadartam el, majd bontottam a vonalat és zsebembe süllyesztettem a telefont. Remélem leesik neki.
- Kisasszony, foglaljon helyet!-parancsolt rám a férfi. Egy grimasszal ugyan, de engedelmeskedtem. Egy ideig üldögéltem, majd eszembe jutottak a gyermekeim. Ők lesznek a megmentőim.
- Éhes vagyok!- kezdtem nyöszörögni. A férfi egy "ez most komoly?" pillantással illetett.
- Egyéni probléma.- felelte unottan.
- Miféle emberrablók maguk? Egy terhes nőtől megtagadni az ételt?- hepciáskodtam. A férfi szemében megcsillant valami.
- A feleségem is terhes. Na jó, hozok valami kaját!- pattant fel és elviharzott. Az ablakból néztem, ahogy távolodik. A másik oldalon viszont megpillantottam Claire kocsiját. Vele együtt Neal szállt ki. Sosem örültem még nekik ennyire! Neal felmászott a tűzlétrán, de rájött, nem lehet kinyitni az ablakot. Intettem neki, hogy másszon le és álljon arrébb, majd egy széket kerestem. Az egyetlen, amit mozdítható lett volna, egy hatalmas bőr kanapé. Ennyire nehezet nem szabadna emelnem. Tehetetlenségemben a sírás kerülgetett, mikor eszembe jutott a gyűrűm. Magamban megköszöntem az anyámnak, amiért ragaszkodott a drága gyémánthoz a diplomám örömére. Lehúztam az ujjamról és gyors mozdulatokkal meggyengítettem az üveget. Neal és Claire sejtették, mit fogok tenni, azért hátráltak néhány lépést. Visszahúztam a gyűrűm és kirúgtam az üveget. Sietősen kimásztam, majd amint leértem a létráról, ahelyett, hogy Neal-t öleltem volna, Claire-t szorongattam.
- Úristen! Rettegtem, hogy nem érted meg, mire céloztam az első csókkal!- fúrtam fejem drága kabátjába.
- Minden titkodat ismerem, húgi!- dörzsölte a hátam. Neal-hez léptem.
- Hogy a fészkes fenébe gondoltad, hogy Jared-el kerülsz kapcsolatba? Az életedbe kerülhetett volna, vagy a miénkbe!- kiáltottam. Hirtelen megszédültem, de betudtam annak, hogy alig ettem még valamit.
- Jade, vérzel!- mondta. Karomra pillantottam, egy mélynek látszó vágásból szivárgott a vörös folyadék, a betonra csöpögve. Lábaim elgyengültek, Neal karjai tartottak csak meg.
***
Idegesítő sípolás, kemény, kényelmetlen ágy, semmilyen illatú ágyhuzat. Mielőtt kinyitottam volna szemeimet, már tudtam, kórházban vagyok. De mi a fene történt? Sűrűn pislogtam az erős fénytől.
- Felébredtél végre.- suttogta Claire. A hang irányába néztem. Mellette ült Neal, egymást kezét fogták. Valószínűleg észrevették, szemeim merre fókuszálnak.
- Csak álca, Harry itt van a kórházban és rohadt zabos.- magyarázta Caffrey. Automatikusan karomra támaszkodva próbáltam meg felülni, de fájdalom hasított bekötött csuklómba. Igen, már eszembe jutott, mi történt.
- Az orvosnak azt mondtuk, munka közben történt a baleset. És Harry is úgy tudja. Majdnem nekiment Neal-nek, amikor megtudta, hogy "nem vigyázott rád eléggé"- szorította meg a férfi kezét Claire. Kezdem úgy érezni, Claire-nek ez több, mint álca. Nem őrlődhettem ezen tovább, ugyanis Harry becsörtetett a kórterembe.
- Beszélnem kell Jade-el. Kimennétek egy kicsit?- vetett jeges pillantást az ágyam mellett ülő párosra. Egész testem megrándult, mikor Caffrey becézgetni kezdte Claire-t.
- Mondd csak, mióta tudod, hogy ikreket vársz?- kezdte, tetetett nyugalommal a hangjában.
- Azt, hogy állapotos vagyok, már egy ideje tudom, de a dupla örömről engem is ma tájékoztattak.- válaszoltam.
- Öröm? Neked ez öröm? Kurvára nem jött el az ideje, hogy apa legyek!- háborodott fel.
- Miért vagy olyan biztos benne, hogy te vagy az apa?- csúszott ki a kérdés. Basszus!
