#9 Kettős játszma

Sziasztok! Megérkeztem, talán túl sok kihagyással. A részről annyit, eléggé gyenge teljesítmény. Mostanában nem érzem magam jó írónak. Fontolgattam a "visszavonulást" is. Ennek ellenére megírtam ezt a részt. Remélem nem múltam túlságosan alul az igényeket. xx


Azt hiszem Neal két hét alatt megváltozott. Illik azért hozzátennem, hogy teljesen a javára! Miután nehezen, de elmeséltem neki az egész sztorit, azt mondta, akár az ő gyerekét várom, akár nem, ha őt választom, hajlandó sajátjaként szeretni. Nem akartam a döntést nagyon elhamarkodni. Úgy gondoltam, néhány hét múlva elmegyek orvoshoz és megbizonyosodom a terhességem hiteléről. Amekkora volt első pillanatban az ijedelem, annyira lennék csalódott, ha kiderülne, nem lesz babám.
- És mi lesz, ha biztosan terhes vagyok? Miből fogunk megélni?- kérdeztem, miközben apró köröket rajzoltam ujjaimmal mellkasára.
- Amíg még nem túl nagy a pocakod, szerintem jöhetsz velem melózni. Megszedjük magunkat annyira, hogy legyen elég pénzünk addig, míg nem szülsz. Utána ameddig nagy szükség van rám, melletted maradok, ezután indul elölről a téboly!- magyarázta. Igen, ez egy téboly. Mikor elloptam az első műkincset, tudtam, mivel fog járni. Tudtam, hogy nincs kiút. Ha jó vagy ebben, gazdagon meghalsz, ha nem elkapnak és megrohadsz a börtönben, vagy még a helyszínen lelőnek. Ilyen egyszerű.
Alig foglalkoztam a sebességkorlátozással, ahogy igyekeztem Neal-hez, miután végeztem a nőgyógyásznál. Hatalmas hírem van számára. Felrohantam a lakásához, és elkezdtem dörömbölni az ajtón. Eltűnt előlem a vastag fa anyag és egy eszméletlenül édes Caffrey bámult rám. Valószínűleg szunyókált egy kicsit.
- Jó reggelt!- mosolyogtam rá. Átkarolta a derekam és behúzott az ajtón.
- Tudod, aki éjjel legény, azt hagyják nappal aludni.- nevetett.
- Mit csináltál éjjel, édes?- érdeklődtem az ölébe ülve. Karjait a derekam köré fonta, hogy megtartson.
- Egy nagyon jó melón dolgoztam. Ebből olyan pénz jön, hogy még a pici egyetemét is fizethetjük.- simította meg a hasam.
- Pont erről akartam veled beszélni.- mosolyodtam el kínosan. Vajon mit fog reagálni?
- Minden rendben van a babával?- kérdezte. Szemeiből sütött az aggodalom.
- Igen, mindketten szépen fejlődnek a nőgyógyász szerint.- feleltem.
- Ketten vannak?- mosolyodott el. Annyira boldogban tűnik.
- Igen!- bólintottam. Felém hajolva hevesen csókolt meg. Minden csepp szeretetét ebbe sűrítette. Órámra pillantottam és rájöttem, sajnos mennem kell. Ma még be kell fejeznem egy feljegyzést. Egy újabb csókkal elbúcsúztunk, majd hazamentem. Otthon a kabátomat az asztalra hajítottam, majd az irodába mentem. Nem sokkal később hallottam a bejárati ajtó csapódását.
- Szia, Harry!- kiáltottam ki. Nem ég köztünk az a szikra, ami LA előtt volt, de jól kijövünk egymással. Csodálkoztam is, hogy nem köszönt vissza. Kimentem megnézni, mi történt vele. Hát, nem Harry csodálta a falon a műveimet.
- Ó, megspóroltad nekem, hogy keresselek!- vigyorgott gusztustalanul.
- Mit akarsz itt, Jared?- vontam kérdőre összefont karokkal.
- Nosztalgiázok kicsit. Emlékszel, mikor még együtt dolgoztunk? A rejtőzködéssel töltött estéket is jól kihasználtuk. Te pedig most összeálltál Caffrey-vel. Pedig úgy hallottam, azzal az énekessel jársz. Hogy is hívják?- érdeklődött.
- Harry. Harry Styles.- feleltem.
- Tudod drágám, szívesen beszélgetnék még róla, milyen egy faszéhes ribanc vagy, de ideje indulnunk!- ragadott karon és az ajtó felé kezdett húzni. Próbáltam szabadulni, de mind hiába. Inkább megadtam magam.

- Miért is vagyok itt?- kérdeztem.
- Mert Caffrey barátod nem szeretne osztozni. Te vagy a motiváció.- röhögött Jared, majd otthagyott egy szobában. Remek! Gyenge a térerő, talán egy hívásra elég. Claire! Ő kell most nekem! Éppen felvette, mikor az ajtó nyílt. Jared egyik pincsikutyája -vagyis a testfelépítése alapján inkább pitbullja- lépett be.
- Claire. Első csók, második emelet!- hadartam el, majd bontottam a vonalat és zsebembe süllyesztettem a telefont. Remélem leesik neki.
- Kisasszony, foglaljon helyet!-parancsolt rám a férfi. Egy grimasszal ugyan, de engedelmeskedtem. Egy ideig üldögéltem, majd eszembe jutottak a gyermekeim. Ők lesznek a megmentőim.
- Éhes vagyok!- kezdtem nyöszörögni. A férfi egy "ez most komoly?" pillantással illetett.
- Egyéni probléma.- felelte unottan.
- Miféle emberrablók maguk? Egy terhes nőtől megtagadni az ételt?- hepciáskodtam. A férfi szemében megcsillant valami.
- A feleségem is terhes. Na jó, hozok valami kaját!- pattant fel és elviharzott. Az ablakból néztem, ahogy távolodik. A másik oldalon viszont megpillantottam Claire kocsiját. Vele együtt Neal szállt ki. Sosem örültem még nekik ennyire! Neal felmászott a tűzlétrán, de rájött, nem lehet kinyitni az ablakot. Intettem neki, hogy másszon le és álljon arrébb, majd  egy széket kerestem. Az egyetlen, amit mozdítható lett volna, egy hatalmas bőr kanapé. Ennyire nehezet nem szabadna emelnem. Tehetetlenségemben a sírás kerülgetett, mikor eszembe jutott a gyűrűm. Magamban megköszöntem az anyámnak, amiért ragaszkodott a drága gyémánthoz a diplomám örömére. Lehúztam az ujjamról és gyors mozdulatokkal meggyengítettem az üveget. Neal és Claire sejtették, mit fogok tenni, azért hátráltak néhány lépést. Visszahúztam a gyűrűm és kirúgtam az üveget. Sietősen kimásztam, majd amint leértem a létráról, ahelyett, hogy Neal-t öleltem volna, Claire-t szorongattam.
- Úristen! Rettegtem, hogy nem érted meg, mire céloztam az első csókkal!- fúrtam fejem drága kabátjába.
- Minden titkodat ismerem, húgi!- dörzsölte a hátam. Neal-hez léptem.
- Hogy a fészkes fenébe gondoltad, hogy Jared-el kerülsz kapcsolatba? Az életedbe kerülhetett volna, vagy a miénkbe!- kiáltottam. Hirtelen megszédültem, de betudtam annak, hogy alig ettem még valamit.
- Jade, vérzel!- mondta. Karomra pillantottam, egy mélynek látszó vágásból szivárgott a vörös folyadék, a betonra csöpögve. Lábaim elgyengültek, Neal karjai tartottak csak meg.

***

Idegesítő sípolás, kemény, kényelmetlen ágy, semmilyen illatú ágyhuzat. Mielőtt kinyitottam volna szemeimet, már tudtam, kórházban vagyok. De mi a fene történt? Sűrűn pislogtam az erős fénytől.
- Felébredtél végre.- suttogta Claire. A hang irányába néztem. Mellette ült Neal, egymást kezét fogták. Valószínűleg észrevették, szemeim merre fókuszálnak.
- Csak álca, Harry itt van a kórházban és rohadt zabos.- magyarázta Caffrey. Automatikusan karomra támaszkodva próbáltam meg felülni, de fájdalom hasított bekötött csuklómba. Igen, már eszembe jutott, mi történt.
- Az orvosnak azt mondtuk, munka közben történt a baleset. És Harry is úgy tudja. Majdnem nekiment Neal-nek, amikor megtudta, hogy "nem vigyázott rád eléggé"- szorította meg a férfi kezét Claire. Kezdem úgy érezni, Claire-nek ez több, mint álca. Nem őrlődhettem ezen tovább, ugyanis Harry becsörtetett a kórterembe.
- Beszélnem kell Jade-el. Kimennétek egy kicsit?- vetett jeges pillantást az ágyam mellett ülő párosra. Egész testem megrándult, mikor Caffrey becézgetni kezdte Claire-t.
- Mondd csak, mióta tudod, hogy ikreket vársz?- kezdte, tetetett nyugalommal a hangjában.
- Azt, hogy állapotos vagyok, már egy ideje tudom, de a dupla örömről engem is ma tájékoztattak.- válaszoltam.
- Öröm? Neked ez öröm? Kurvára nem jött el az ideje, hogy apa legyek!- háborodott fel.
- Miért vagy olyan biztos benne, hogy te vagy az apa?- csúszott ki a kérdés. Basszus!

#8 Pofon a való világtól

- Na jó, Salfia! Vagy elmondod, mi bajod, vagy itt állunk egész nap!- morogta komoly arckifejezéssel.
- Tudod mi az én bajom?- csattantam fel.- Elárulom, de jól figyelj, mert nem mondom el kétszer! Leginkább a ribancod böki a csőrömet. Megmondtam, nem állok sorba!- pillantottam rá dühösen, majd elvettem kezét a gombról, megnyomtam az ajtónyitót és kiléptem a liftből.
- Ha valaki a ribancom, az Te vagy, nem Kate!- szólt utánam. Felforrt az agyvizem. Gondolkodás nélkül fordultam vissza. Nekilöktem a csukott liftajtónak.
- Ide figyelj, Caffrey! Két dolog nem vagyok sosem! Második és szerető.- szorongattam meg az ingét, majd eleresztettem és beviharzottam a szobába.
- Hazza, pakoljunk, haza akarok menni!- mondtam kimérten.
- Mi történt, baby?- indult meg felém. Felemeltem a kezem, megállítva közeledését.
- Ne kérdezz! Gyerünk, szedd össze a cuccaid!- morogtam. Én is így tettem, majd amint lehetett, hazarepültünk.

***

Nem tudom, mi történik velem! Olyan furcsa vagyok újonnan! Rosa és Claire mondogatja, hogy csináljak tesztet, de nem akarok! Lehetetlen, hogy bekaptam volna a legyet, nemde? Mikor a két csajjal ebédelek, és egyszerűen nem marad bennem az étel, rájövök, nem annyira esélytelen. A mosdó padlóján ülve töprengek. Már vagy két hete voltam utoljára bárkivel. Viszont akkor Neal-el és Harry-vel is! Basszus!
- Jade! Mi vagyunk azok!- hallom meg Rosa hangját.
- Itt vagyok!- lököm ki az ajtót.
- Nem illő egy úrinőnek egy büfé budijának padlóján üldögélni!- guggol mellém Claire. Felhorkantok.
- Ugyan, hagyjuk már! Az úrinőhöz méltó, hogy azon gondolkodom, vajon ki koppintott fel? A vőlegényem vagy a szeretőm, aki leribancozott?- nevetek kínosan.
- Szerintem menjünk biztosra a terhesség témában!- ajánlja Rosalia, majd felnyalábolnak a padlóról és egy közei patikában veszünk tesztet. Claire lakására megyünk.
- Mindig is tudtam, hogy te is benne vagy abban a buliban, mint Jade.- jegyezte meg Rosa.
- Ezek közül csak néhány eredeti, a többi Ms Salfia munkája!- vigyorgott rám Claire. Ha megtetszett neki egy festmény, mielőtt eladta, készítettem neki egy másolatot. - Viszont most nem a művészet csodái miatt vagyunk itt! Irány a mosdó, mami!- csapott játékosan a fenekemre. A teszttel bevonultam a mosdóba, de mielőtt becsuktam az ajtót, bemutattam Parker-nek. Elolvastam a használati utasítást és követtem minden pontot. Bent hagytam a várakozási időre a mosdókagylón, mi pedig feszengve ültünk a kanapén.
- Mi lesz, ha pozitív?- kérdezte Rosa.
- Fogalmam sincs!- dörzsöltem az arcomat.
- Megtartod?- érdeklődött Claire.
- Tolvaj vagyok, nem gyilkos! Persze, hogy meg!- szabadkoztam. Mindig is szánalmas és elítélendő döntésnek tartottam az abortuszt. Ha megcsinálni jól esett, akkor lelje örömét a nevelésben is!
- Idő van! Akármi az eredmény, mi itt leszünk neked, kislány!- paskolta meg a vállamat Rosa. Megszorítottam a kezüket, majd felálltam és a tesztért mentem. Meg sem néztem, amíg vissza nem értem vele a kanapéhoz.
- Ez egyértelműen két csík!- jelentette ki Claire.
 - Úristen, anya leszek!- sikoltottam fel. A helyzethez képest boldog vagyok, hogy megoszthatom az életem egy babával. Örültünk egy sort, mire eszembe jutott, hogy nem tudom, ki lehet az apja.
- Neal vagy Harry, Harry vagy Neal. Kinek mondjam el?- kérdeztem a csajoktól.
- Harry-nek!- felelték egyöntetűen.
- És mi van, ha beleéli magát, aztán kilenc hónap múlva egy kék szemű baba bámul majd rá?- vetettem fel.
- Ez ciki.-
- Örülök, hogy együtt éreztek! De most álljak oda Harry elé, hogy: Figyelj csak, terhes vagyok, de nem tudom, hogy te vagy-e az apja, mert mikor nyaralni voltunk megdugott hajnalban a medencében a munkatársam. Esetleg mondjam Neal-nek, hogy: Hé, itt a ribancod. Csak szólni akarok, hogy valószínűleg felkoppintottál. De az is lehet, hogy a vőlegényem volt. Egyik sem szerencsés!- morogtam.
- Ez az átka, ha két vasat tartasz a tűzbe!- csóválta a fejét Rosa. Néha előjön belőle a nevelőnő.
- Kikérem magamnak! Engem tartanak két tűzbe!- védekeztem.
- Mondd a szüleidnek!- rántotta meg a vállát Claire megoldva a problémámat. Legalábbis ő azt hitte.
- Beszéltél te valaha akár egy szót is Mrs. Salfia-val?- érdeklődött Rosalia. Ez betalált. Ha elmondanám anyámnak, hogy nem tudom, ki a pici apja, kitagadna. Bár lehet szimplán azért is, mert csalom Harry-t. ÉS ekkor beugrott! Ha igazán szeretném Őt, sosem kezdtem volna Neal-el! Ezek szerint Neal az! Felkaptam a táskám, beledobtam a tesztet és az ajtó felé rohantam.
- Drukkoljatok!- kiáltottam vissza. Szinte éreztem hátamba vésődni a furcsálló pillantásaikat. Nem foglalkoztam velük, csak tapostam a gázba és meg sem álltam Neal lakásáig. Szinte rohantam fel a lépcsőn. Két kézzel kopogtattam.
- Jól van már, me...- állt meg a szó közepén, mikor meglátott.- Jade- suttogta.
- Neal- utánoztam. Az LA incidens óta nem volt semmiféle kapcsolatunk egymással.
- Nagy hírem van!- mondtam.
- Szakítottam Kate-el!- vágta rá.- Érted- tette hozzá halványan elpirulva.
- 50 százalék esélyed van rá, hogy apa leszel!- nyögöm ki.
- Mi? Te? Baba? Mármint terhes? Az az gyereket vársz tőlem?- dadogott össze vissza. Veszett édes volt így.
- Nos, majdnem. Ugyanis akadt némi probléma

#7 Van Gogh

Neal barátnője már a szobájukban volt, Harry viszont bőszen kitartott mellettem, bár elég türelmetlen volt. - Menj csak, Baby! Megyek én is azonnal, csak mondanom kell valamit Caffrey-nek!- nyomtam egy lágy csókot vőlegényem ajkaira. Bólintott, majd egy Neal-nek szánt "hozzáneérj" pillantással eltűnt a szobánkban. - Végre kettesben!- csúsztatta kezét a csípőmre, közelebb vonva magához. Mellkasán támaszkodva igyekeztem eltolni őt magamtól.
- Mi a véreres dákót keresel itt?- suttogtam ingerülten.
- Azt, amit te! A szerelmemmel próbálok tölteni egy kis időt.- felelte.
- És azt nem tudnád egy olyan helyen, ahol én nem vagyok ott?- háborodtam fel és elindultam a szobába. Már pont becsuktam volna az ajtót, mikor meghallottam a válaszát.
- Ahhoz, hogy a szerelmemmel lehessek, neked is ott kell lenned!- suttogta, majd behátrált a szobájuk ajtaján. Aú, ez szíven ütött egy icipicit! De nem szabad most erre gondolnom! Azért jöttem ide, hogy a kapcsolatomat megmenthessem!
- Unatkozok!- lógtam lefelé az ágyról.
- Én is, cica!- jött oda hozzám Harry. Gyönyörű zöld szemei szokás szerint elvarázsoltak.
- Sétálni akarok!- nyöszörögtem. Lehajolt hozzám és lágy csókot nyomott ajkaimra.
- Menjünk!- mosolygott.
***
Hajnalban felébredtem, a tegnap esti üzenet jutott eszembe. A fene vigye el, nem akartam belemenni ebbe az egészbe. Halkan kikászálódtam az ágyból és meg sem álltam a medencéig. Sehol ez az anyaszomorító! Remélem átcseszte a fejemet, mert akkor tuti, hogy a barátnője szeme láttára herélem ki. Loccsanást hallottam, majd vizes bőr ért az enyémhez. Megfordultam és Neal állt előttem csurom vizesen. Nedves tincseit hátrasimította. Valami elég mélyen megmozdult bennem.
- Nincs is jobb egy kis reggeli testedzésnél, nemde?- mosolygott rám.
- Nem ezért vagyunk itt! Ki vele, Caffrey, mit akarsz?- tettem csípőre a kezeimet.
- Rajtad kívül?- vont közelebb magához. Észrevehetően végigfuttattam tekintetem csillogó felsőtestén. Mellkasának tónusait szépen kiemelte a víz.
- Neal, csupán 5 emelettel feljebb alszanak a párjaink. Mit művelünk itt?- kérdeztem meggyötört hangon.
- Hagyjuk most ezt! Lenne itt nekünk egy kis feladat. Egy felszínes, gazdag manus kibővítené a gyűjteményét egy van Gogh-al. Feketén rendeli valahonnan. Annyi lenne a dolog, hogy te lefoglalod a szállítót, addig én megszerzem a képet, Claire itt van, elpasszolja és dől a zseton! Ebből annyi lesz, hogy minimum fél évig fedezi a költségeinket, igen jó módban!- mosolyodott el. Az a csillanás a szemében, mikor egy műalkotásról -pontosabban annak az ellopásáról- beszél, valami elképesztő. Ezzel párosul még az a rossz fiús mosoly, csupasz felsőtest és máris orgazmus közeli állapotba kerülök. Elenyésző szögben, de megdőltem felé és puha csókot hintettem ajkaira, amin érzett kissé a klóros víz íze.
- Benne vagyok!- néztem mélyen a szemébe.
 - Ez a beszéd! Akkor most sipirc aludni, ki kell pihenned magad!- csapott játékosan fenekemre. Átöleltem derekát és felnéztem rá.
- De én nem akarok!- futtattam végig mutatóujjam kockás hasán.
- Itt maradhatsz velem is.- vont vállat, majd beugrott a medencébe. Várakozón pillantott rám, így elkezdtem kigombolni az ingemet. Megszabadultam a sortomtól és utána ugrottam. Hosszú hajamat hátrasimítottam.
- Hát maguk mit művelnek?- szólalt meg egy alkalmazott. Elhajoltam Neal-től. Kiúsztam szélre és kimásztam. A fiatal srác szájtátva bámult rám.
 - Elnézést. Tilos a medencében tartózkodni?- érdeklődtem kedvesen.
 - V-Végülis n-nem.- dadogott.
 - Köszönöm!- simítottam meg a vállát, majd visszaugrottam a vízbe. Caffrey magához húzott. Nedves bőrünk egymáshoz ért. Keze derekamról a fenekemre csúszott. Másik keze melltartóm csatjához vándorolt. - Akarlak!- mondta. Egy pillanatig gondolkodtam. Még sötét van, szóval Harry minimum 3 óráig még nem ébred fel. Karjaimmal átöleltem nyakát. Hosszan megcsókoltam...

***
Elegánsan kiöltözve üldögéltem a hotel halljában. Már csak Neal-re vártam.
- Hé baby!- súgta halkan. Arcom valósággal felragyoghatott hangja hallatán. A fenébe is! 
- Na? Indulhatunk?- kérdeztem.
- Ms Parker a helyén. A jelzésre vár és leállítja a liftet központi vezérléssel, hogy a mieink ne fogjanak gyanút.- kacsintott. A lift elé sétáltunk. Gyorsan megkértem Harry-t hogy jöjjön le a földszintre, Neal úgyszintén a  barátnőjének üzent. Vártunk egy kicsit, közben a lift kijelzőjét bámultuk. Elindultak már.
- Na jó, Claire! Ha szólok, állíthatod!- mondtam. Az emeletünktől hárommal lejjebb állíttattam meg.
Két szemközti sikátorból vártuk a kocsit, ami a festményt hozza. Hajszál pontos volt. Mikor kinyitotta a kocsit, hogy kivegye a dobozt, Neal intett, hogy menjek. Lassan közelítettem, ügyelve, hogy a ruhám ízlésesen eleget mutasson ahhoz, hogy egy rövid ideig velem foglalkozzon a futár.
- Elnézést, tudna segíteni egy picit?- szólítottam meg.
- Mit?- morogta lefelé nézve, majd rám pillantott. Szemei felcsillantak.
- Tudna egy picit segíteni nekem? Nem vagyok túl járatos errefelé. Egy barátnőm viszont ebédelni hívott a The Little Door nevű étterembe. Tudna segíteni, hogy merre induljak el?- mosolyogtam rá megnyerően.
- Nem az én pénztárcámhoz szabták ott az árakat, kisasszony, de talán, esetleg segítek- incselkedett.
- Mit kell tennem a segítségéért?- kacérkodtam. Hangosan nyelt egyet, majd lágyan karon ragadva elvezetett néhány méterre egy útkereszteződéshez.
- Nos, itt lefordul a Third Street-en és megy, ameddig meg nem látja a feliratot. Nincs túl messze, ígérem!- kacsintott.
- Hálás köszönetem!- simítottam meg karját, majd elindultam. Az étterem előtt parkol a bérelt kocsink. Neal már ott várt a dobozzal együtt.
- Ezt megint megcsináltuk!- vigyorgott.
- Meg bizony! Te viszont édes vagy ebben az egyenruhában!- karoltam át nyakát. A dobozt a földre rakta, majd átkarolta a derekamat.
- Ha ennyire bejön, talán futárnak állok, ha eléggé megszedtük magunkat!- csókolt meg lágyan. A dobozt a csomagtartóba tettük, majd kocsiba ültünk. Neal a hátsóülésen váltotta le a futár ruhát a sajátjaira. Sminktükörben folyton őt figyeltem.
- Tudom, hogy a puszta látványomtól megkívánsz, de az utat figyeld, Jade!- villantott szemtelen mosolyt. Fújtatva tettem, amire kért, majd az út hátralévő részében nem szóltam többet hozzá. Akkor sem, mikor beszélt hozzám. Claire a mélygarázsban várt ránk. A dobozt áttette a saját kocsijába, majd lelépett. A liftben Hazza üzenetét olvastam, miszerint ne haragudjak a fél órás késésért, csak beragadt a lift. Az emeletünkön az ajtó már nyílt volna, a feszes testtartásom pedig kiengedett. mikor Neal rácsapott ököllel az ajtó csukó gombra.
- Na jó, Salfia! Vagy elmondod, mi bajod, vagy itt állunk egész nap!- morogta komoly arckifejezéssel.
- Tudod mi az én bajom?- csattantam fel.

#6 Tűzszünet

Elmeséltem mindent Rosa-nak Caffrey-ről. A figyelme egy pillanatra sem lankadt, bár gondolom ez annak köszönhető, hogy a sztori igencsak tele volt szaftos részletekkel. Közölte, hogy ő azonnal meg akarja ismerni a srácot, hogy felvázolja a jogait. (Ez Rosalia-nál annyit jelent, hogy közli vele, hogy ha megbánt, kicsinálja) Elnevettem magam, majd rávettem, hogy aludjon nálunk, azaz Neal-nél, velem együtt. Elbúcsúzott Jason-től, majd kocsiba pattantunk. A másfél órás út után a kocsiból kiszállva komoly fagyos szél csapott meg minket. Felugrándoztam a lépcsőn, akár egy kislány és nyitottam volna az ajtót, de az kulcsra volt zárva. Lehet zuhanyzik, vagy lepihent.
- Na jó, svindler lennék, hol keresnék pótkulcsot?- töprengtem, majd feltűnt Rosa hitetlen pillantása.
- Jade, svindler vagy! Dolgozzon már az a kerék!- szólt rám. Végigtapogattam az ajtó feletti párkányt, benéztem a lábtörlő alá, a lépcső szélét is megtapogattam, hátha külön hely van a kulcsnak, de semmi. Írtam egy üzenetet, majd elhűlve olvastam a választ. A hajamba túrtam, majd elkaptam Rosa karját és visszacibáltam a kocsimhoz. Beülve rögtön felnyomtam a fűtést, mert rendesen átfagytam.
- Ezt nem hiszem el! Most mi a fenét csináljak?- fogtam a fejem.
- Átjössz hozzám és piálunk!- vont vállat. Ránéztem, majd azzal a lendülettel elfordítottam a kulcsot. Némán beleegyeztem a tervbe.
Két órája iszogathattunk már, mikor a piától teljesen lenyugodva feküdtem hanyatt Rosa ágyán, ő meg mellettem hasonló pózban.
- Én mindig kifogom a gyökereket! Az egyik csal, a másik meg velem csal valaki mást.- hadonásztam.
- Gondolhattad volna, hogy ebből nem jössz ki jól!- sóhajtotta.
- Azt hittem, hogy szeret.- motyogom. Milyen hülye is vagyok.
- Mindig mondtam neked, hogy csak olyannal légy, akinél egyetlen vagy. Erre mit csinálsz? Két olyan pasival vagy, akinek van más is!- morgolódott.
- Hölgyeim, mára elég volt! Irány az ágy! Alvás!- jelent meg mosolyogva Jason. Elvette tőlünk a poharakat. Én áttámolyogtam a nappaliba majd lezuhantam a kanapéra és úgy ahogy voltam, elaludtam.
Reggel elég kótyagos fejjel keltem fel, de természetesen emlékeztem mindenre. Írtam egy üzenetet Caffrey-nek, hogy hagyjon nekem egy kulcsot, mert el akarom hozni a cuccaimat tőle. Csörgött a telefonom.
- Baby, gyere át nyugodtan, nincs már itt.- mondta. Nem is kellett megneveznie, tudtam, hogy a barátnőjéről van szó.
- Azért kértelek arra, hogy hagyj kulcsot, mert nem akarok találkozni veled!- feleltem ingerülten.
- Ha kellenek a cuccaid, eljössz értük. Téma lezárva, drága!- közölte, majd lecsapta. A fene egye meg! Mivel ruhában aludtam, csak gyorsan fogat mostam ujjal -kellemetlen volt- megfésülködtem és leszedtem a szétkenődött sminkemet. Mindent megköszöntem a vendéglátóimnak, majd elindultam.
Leparkolva a háza előtt, sóhajtottam egy hatalmasat. Megpróbáltam kiadni magamból minden dühömet. Sikertelenül.
Felvágtattam a lépcsőn és ököllel rácsaptam néhányat a kemény fára. Hallottam bentről a mocorgást, majd zörgött a zár.
- Jó reggelt, Jade!- köszönt, én meg szó nélkül elviharzottam mellette. A szobában szétnéztem, a cuccaim sehol.
- A szekrényben van. Nem akartam, hogy gyanút fogjon!- mondta halkan. Hátra pillantottam rá a vállam felett. Próbáltam minél több lekezelést sűríteni a pillantásomba. Kinyitottam a gardróbot. Ott volt a táskám érintetlenül. Kivettem, visszacsaptam az ajtót.
- Köszöntem!- biccentettem, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Ennyi?- kérdezte, csuklómnál fogva visszarántva. Szembe fordultam vele. Próbáltam keménynek tűnni, de nem jött össze, tekintve, hogy majdnem másfél fejjel alacsonyabb vagyok.
- Ja, ennyi!- feleltem csípőre tett kézzel, majd végre elszabadultam. Oda mentem, ahol most lennem kellett.
Óvatosan nyitottam ki az ajtót. A kanapén ült. Térdeire könyökölve támasztotta egyik kezével a fejét, másikban egy papírt szorongatott. Beljebb lépve láttam, hogy egy fénykép az. A néma csendben vérfagyasztóan hatott magassarkúm kopogása a padlón. Megálltam mellette és csak néztem. Meg sem moccant. Leültem mellé, finoman a hátára csúsztattam a kezemet és cirógatni kezdtem. Végre felnézett rám. Átkarolta a vállamat és magához húzott. Olyan jó volt a közelsége. Felém nyújtotta a képet. Ó, Los Angeles! Egy nyaralás során készült a kép, amikor még igazán, valójában boldogok voltunk együtt.
- Mit rontok el? Mondd el, hogy kijavíthassam!- beszélt hozzám mély, rekedtes hangján. A szívembe martak a szavai, azokban rejlő fájdalma. Tényleg azt hiszi, hogy az Ő hibája! Pedig nem, az enyém! Ő mindent megtesz, hogy jó vőlegény legyen, habár néha túlzásokba esik!
Forrón csókoltam, mint már rég nem. Izzadt, csupasz teste hozzám simult. Kisimítottam a homlokából néhány odahulló tincset.
- Nagyon szeretlek, Harry!- suttogtam a fülébe, azt hiszem őszintén. Halk morgolódást hallatott, majd mellkasára húzta a fejem és hamarosan elaludtunk.
Reggel, mikor felébredtem, olyan nyugalom járta át a lakást, mint ami talán még sosem. Ha valaha szerettem is Harry-t az mind eltörpült amellett, amit most érzek. Rá kellett jönnöm, attól, hogy esetleg ellaposodott a kapcsolatunk, még nem ment csődbe. Csak valami izgalmat kell bele csempészni. Esetleg némi romantikát. Úgy döntöttem, készítek valami reggelit a mellettem szuszogó vőlegényemnek. A földön kutakodtam az este ledobált ruháink után. A bokszere akadt a kezembe a csőtopommal együtt. Palacsinta sütéshez megteszi!
A konyhában szólt a rádió és halkan dúdolgatva sütöttem a palacsintát, aminek illata belengte a levegőt.
- A legszexisebb, leggyönyörűbb nő a bokszeremet viseli, miközben a közös konyhánkban palacsintát süt. Ilyen lehet a mennyország is!- hallottam magam mögül Harry hangját. Rápillantottam, arcán rég nem látott pimasz mosolya ült. Pillanatokon belül előttem állt és igazán forrón ölelkeztünk. Túlfűtött pillanatunkat egy kopogtatás zavarta meg.
- Fordítsd meg!- nyomtam a kezébe a serpenyőt, majd egy apró csókot leheltem ajkaira. Az ajtóhoz siettem. Kinyitottam, de el sem akartam hinni, amit látok.
- Mi a francot keresel itt?- suttogtam dühösen.
- Beszélnem kell veled! Szükségem van rád!- válaszolta hasonló hangerőn.
- Nekem viszont nem kell beszélnem veled! Jó úton halad a kapcsolatom. Neked is a sajátoddal kéne foglalkozni!- feleltem, még mindig fortyogva.
- Az enyém eddig is jól ment!- rángatta a vállát nemtörődöm módon.
- Nos, ennek igazán örülök, de akkor a barátnőd mellett a helyed!- kacsintottam rá, majd becsaptam az ajtót. Harry már a konyhasziget mellett ülve várt rám. Elhelyezkedtem mellette és nekiláttunk a kajának. Spontán témákról kezdtünk beszélgetni.
- Tiniként olyan voltam, mint Avril Lavigne, egy igazi lázadó! Emlékszem, hogy akkor egy igazán jómódú gimibe jártam. A diri berendeltette anyámékat, amiért állítása szerint tönkretettem az egyenruhámat.- meséltem elmerengve.
- Mit műveltél vele?- érdeklődött, már előre felkuncogva.
- Semmi komolyat, csak a térdig érő szoknyából egy bő 15 centit levágtam. Na meg az ing felső két gombját sosem gomboltam be, ráadásul az ujjait is levágtam. A nyakkendőt lazán hordtam. És egyenesen az őrületbe kergettem a dirinőt a hálós harisnyámmal.- nevettem.
- Nehéz elképzelni téged úgy!- töprengett el.
- Az is komoly volt, mikor ki akart rúgni, amiért az akkor még szőke hajamba húzattam néhány pink tincset és elkezdtem intenzívebben sminkelni.- tettem hozzá, mire hangos nevetésbe kezdett.
Miután végeztünk a reggelivel és természetesen abbahagytuk a lázadó korszakomon való röhögést, a kanapén henyélve kapcsolgattunk a szarabbnál szarabb adások között.
- Tudod min gondolkodtam?- pillantott hirtelen felém.
- Min, édes?- simítottam végig arcán. Igazán csinos arca van olyan gyönyörű vonásokkal, amit a legtehetségesebb szobrászmesterek sem képesek produkálni.
- Leléphetnénk pár napra LA-be, mint régen. Csak Te, Én és a tengerpart. Mit szólsz?- gyermeki lelkesedés csillogott szemeiben.
- Azt, hogy irány pakolni, Baby!- csaptam játékosan a combjára.
***
Éppen a hotelszobánk felé tartottunk, mikor meghallottam valamit. Egy igazán ismerős, és jelenleg annál irritálóbb hangot. Megálltunk. Az illető beért. De nem volt egyedül.
- Harry, Jade! Micsoda meglepetés!- nyársalt fel a pillantásával Neal. A nyomorult! Pisiljen az arcomba, csak ne mondja, hogy esik! Biztos, hogy több ez, mint ártatlan egybeesés.

Mint az gondolom feltűnt, ez a rész inkább Harry javára szólt. Ti a Harry-Jade vagy a Neal-Jade párost kedvelitek jobban? Esetleg Neal-Harry? Na jó, az utóbbi csak poén, nem tervezek ebből bromance sztorit! Remélem tetszett és velem tartotok továbbra is! xoxo

#5 Jó ember

Mikor megállt mögöttem a lány, már kész volt a magyarázatom.

-          Te meg ki a fene vagy?- kérdezte csípőre tett kézzel. Füstös szemfestéke alól gyanakvóan csillogtak zöld szemei.

-          A nevem Jade. Neal egyik barátja vagyok. Múlt éjjel kicsit berúgott és nem volt hajlandó odaadni a kulcsát, hogy hazahozhassam így nálam éjszakázott. – magyaráztam.

-          Történt köztetek valami?- szegezte nekem a kérdést. Persze, a barátod igazán jó az ágyban.

-          Semmi, jegyben járok!- mondtam mosolyogva, majd feltartottam a kezem, hogy láthassa az eljegyzési gyűrűmet.

Halványan elmosolyodott, majd bólintott. Elmagyaráztam neki, hogy mit keresek most itt. Megköszönte a kedvességemet, majd megkért, hogy mondjam meg Neal-nek, hogy kereste. A ruhákat bedobáltam a hátsóülésre, majd dühösen taposva a gázt haza kocsikáztam. Bevágtattam az ajtón, ledobtam az ágyra a ruháit, mire értetlenül nézett rám.

-          A nőd keresett!- vetettem oda, majd a ruhakupac tetejére dobtam a lakáskulcsát és távoztam. A parkban sétálgattam és igyekeztem lenyugodni. Megpillantottam egy kislányt, aki a földön szétkenődött gombóc fagyiját nézve sírdogált. Odasétáltam hozzá.

-          Szia kincsem! Mi történt?- guggoltam le mellé.

-          Leesett!- pillantott rám. Ártatlan kék szemeiből krokodilkönnyek potyogtak. Pontosan a fagyi stand mellett voltunk.

-          Legyen szíves, adjon neki egy másikat!- kértem erélyesen a férfitől.

-          Minek néz engem, cukros bácsinak? Nem osztogatok ingyen fagyit!- tiltakozott vadul.

-          Nem is kértem ilyenre, majd én fizetek!- fújtattam és az asztalra csaptam egy húszdollárost. Az emberünk kiszedte a gombócot, majd odaadta a kislánynak, aki mellett megjelent az anyukája.

-          Ó, nem kellett volna! Kifizetem!- turkált zavartan a táskájában. Óvatosan megérintettem a karját.

-          Nem szükséges!- mosolyodtam el halványan.

-          Maga nagyon jó ember, kisasszony! Köszönöm a kedvességét!- nézett mélyen a szemembe, majd megcirógatva a kislány fejét elindultak, úgy sejtem haza. Én is tovább állni készültem, mikor utánam szólt a fagyis.

-          Visszajáró?- szólt.

-          Tartsa meg, rászolgált!- vontam fel cinikusan a szemöldökömet, majd a szökőkúthoz sétáltam. Leültem a peremére és néztem a körülöttem rohangáló gyerekeket. Valaki mellém ült. Már az illatából tudtam, hogy ki az.

-          Megtaláltalak!- suttogta.

-          Igen, Caffrey, sikerült megtalálnod!- sóhajtottam.

-          Mi a baj?- kérdezte. Meglepett, hogy feltűnt neki, valami nincs rendjén. Harry sosem veszi észre.

-          Egy kislány fagyija megolvadt és leesett, a szemét árus meg csak ült és nézte, ahogy zokog. Vettem neki egy másikat, mire az anyukája, aki akkor ért oda, azt mondta, jó ember vagyok. –motyogtam. Neal kezei közé vette az enyémeket, majd mélyen a szemembe nézett.

-          Nem feltétlenül jó, amit teszünk, Jade. De attól még nem vagyunk rossz emberek!- mondta. Mindig is rossz embernek tartottam magam. Viszont jó tudni, hogy van, aki ugyan ezt a cipőt hordja.

-          Figyelj, ne haragudj, hogy annyira kiakadtam a barátnőd miatt, csak… Nem tudom, nincs magyarázatom miért történt, egyszerűen megtörtént és tényleg, őszintén sajnálom!- bámultam bele gyönyörű szemeibe. Olyan tiszta kékek.

-          Itt meg mi folyik?- hallottam meg a jól ismerős rekedt hangot. Felnéztem a vőlegényemre. Eltátogtam egy hangtalan „sajnálom”-t, majd felpattantam.

-          Harry!- kiáltottam fel és karjaimmal átöleltem a nyakát. Birtoklóan szorított magához. Végre valahára elengedett.

-          Mi ez a romantikázás a szökőkútnál?- járatta tekintetét köztem és Neal közt, miközben fenyegetően magasodott az ülő srác felé, aki erre feltápászkodott. Néhány centivel magasabb, mint Harry.

-          Romantika? Ugyan már! A parkban beszélgetek egy barátommal!- fonta össze karjait a mellkasa előtt Neal

-          Akkor sem tetszik!- fintorgott a zöld szemű és tett egy lépést Caffrey felé. Még volt időm, becsusszantam közéjük.

-          Hűtsd le magad, Harry!- néztem fel rá. Elkapta az állkapcsom, így késztetett arra, hogy továbbra is őt nézzem.

-          Hogy beszélsz te velem, mi?- sziszegte a fogai közt. Neal mellém lépett és elkapta a karját, amivel még mindig engem fogott.

-          Engedd el!- parancsolt rá erélyesen. Mikor rá sem hederítettek, erőteljesen megszorította Harry csuklóját. Erre néhány másodperc múlva zsibbadni kezdhetett és végre elengedett. Mielőtt leengedhette volna a kezét, levettem az eljegyzési gyűrűmet és a kezébe nyomtam.

-          Ez legyen csak nálad, amíg gondolkodom! Vagy ha nincs türelmed kivárni, akkor add oda a ribancnak, akivel múlt éjjel hemperegtél a hotelban!- kacsintottam rá, majd elkaptam Neal csuklóját és húztam magam után. Styles ledöbbenve ácsorgott még mindig, mi pedig már elég távol jártunk.  Megálltam és szembefordultam Caffrey-vel, hogy ismertessem a tervem. Visszasétáltunk a lakásunkhoz, összeszedtem néhány cuccot, majd meg sem álltunk Neal lakásáig. Odaérve felhívtam Claire-t, hogy ha Harry rajta keres, mondja, hogy ott vagyok, de nem akarok vele beszélni. Ez részben igaz, tényleg nem akarok vele beszélni. Elég jók a kapcsolataim ahhoz, hogy tudjam, az eljegyzés óta rendszeresen csal. Talán Ő sem akarja ezt igazából. Esetleg az a probléma, hogy egy ideje nem érintkeztünk. Sajnos vagy inkább nem sajnos, nem érzek iránta vágyat. Viszont Neal? Nos, Ő egy ilyen tipikus "bugyiszaggató" pillantásával elérné, hogy józan eszem vesztve szétdobjam neki a lábaim, majdnem hogy akárhol és akármikor. Ő az én drogom. Törvénytelen, bódító, ínycsiklandozó és függőséget okoz. Akkora veszélyt jelent rám, mint senki más. Vele lenni olyan, akár a gazellának az oroszlán karmai közé sétálás. Ezerszer meggyötörte már az összetört szívem és még kismilliószor meg fogja, de én engedem neki. Tudom, ez őrültség. És miért csinálom? Mert szeretem! Ölébe ültetett és a nyakamra adott egy édes csókot, mikor az eddigi néma csendet megtörte a telefonom hangja. Automatikusan el akartam utasítani, mikor megláttam, hogy anyám hív.
- Szia, anya!- köszöntem.
- Mégis hogy képzelted ezt, Jade Hailey Salfia? Visszaadtad az eljegyzési gyűrűt? Ez biztos annak az átkozott Rosalia-nak a műve! Ő beszélt rá, igaz?- visongott idegbeteg módjára. Az én agyamban pedig felment az a bizonyos pumpa.
-Jó, akkor vegyük pontonként. Az én kibaszott életem! Ha úgy döntök, hogy hozzávágom a gyémántot a kurvázó vőlegényemhez, akkor azt teszem! És ezt láttam jónak. Rosalia-t ne keverd bele, ő sokkal többet tett értem, mint Ti valaha fogtok és sokkal jobban ismer, úgyhogy ne vedd őt a szádra! Ha tudsz velem úgy beszélni, mint a felnőtt, önálló lányoddal és nem úgy, mint a cselédeddel, akkor hívj újra. Minden jót!- búcsúztam, majd megszakítottam a hívást a telefonomat pedig eldobtam az ágyon.
- Hailey?- vonta fel a szemöldökét Neal. Édesen nézett ki, ahogy elcsodálkozott.
- Igen, Hailey.- biccentettem halvány mosollyal. Minden erőmmel azon voltam, hogy Vele normálisan beszéljek, hisz' Harry és az anyám dühítettek fel, nem pedig Ő.
- Gyönyörű név!- simított végig ajkaival nyakamon.- Viszont nekem van némi elintéznivalóm. Megleszel addig?- érdeklődött.
- Az igazat megvallva nekem is lenne egy kis dolgom.- hintettem lágy csókot ajkaira. Felálltam az öléből, ő pedig az ajtóhoz indult, amit kinyitott nekem. Makulátlan udvariassága mindig mosolyra késztet. Úriember, aki műkincseket lop. Érdekes kombináció...
Megálltam a ház előtt, majd kiszálltam. Az ajtóhoz sétálva kikerestem a lakás számát és benyomtam. Régen jártam itt. A kaputelefon recsegve szólalt meg.
- Na ki vagyok?- szólaltam meg, mosolyomat visszatartva.
- Ki?- kérdezte egy, egy férfi hang? Meghallottam Rosa motyogását, majd kinyílt az ajtó. Besétáltam, majd lifttel felmentem az emeletre. Az ajtón két aprót koppintottam, mire rögtön kitárult. Rosalia a nyakamba ugrott és majd' kinyomta belőlem a szuszt.
- Kislány! De rég nem láttalak!- visongott boldogan. Ha nem ismerném, meg nem mondanám, hogy 30 éves.
- Hát igen, te is hiányoztál!- szorítottam magamhoz. Mikor elengedtem, feltűnt a kaputelefonban hallott férfihang gazdája. Egy feltűnően jóképű férfi, egyetlen szürke melegítőalsóban. Upsz, remélem nem zavartam meg semmit. Feltűnően végigmértem az uraságot, majd volt nevelőnőmhöz fordultam.
- Tényleg rég jártam itt! Bemutatsz?- vigyorogtam.
- Ó igen, ő Jason, a barátom! Jason, ő Jade, a legjobb barátnőm. Vagyis a nevelőnője voltam, de annak már tíz éve.- mesélte. Na igen, elrepült az idő! Leültünk egy tea mellé és beszédbe elegyedtünk. Jason aranyos, tökéletesen passzol Rosa-hoz. Megrezzent a telefonom és felnyitottam a billentyűzáramat. Üzenetem jött Harry-től, de nem foglalkoztam vele. Rosa viszont dadogva bökött a képernyőmre. A hátterem egy "selfie" volt, amit Neal készített, pontosan egy nagyon kellemes együttlét után. A lábai közt ültem, de ez a képen nem látszik. A lepedő a karjaim alá szorítva takarta melleimet. Oldalra hajolva csókot lehelek a szája sarkára, ő pedig azzal a tipikus titokzatos mosolyával nézett a kamerába. Kék szemeivel a kép szemlélőjének lelkéig hatolhatna. Haján látszott, hogy a heves szex közben többször belemarkoltam, mert sikerült eléggé összekócolnom. De muszáj bevallani, még így is a legszexisebb férfi volt, akit valaha láttam.
- Mi történt a zöld szeművel? Miért nem mondtad, hogy új pasid van?- háborodott fel.
- Ez így nem teljesen igaz!- kezdtem. 

#4 Szökevény

Sziasztok! Nagyon köszönöm a kommenteket, jól esett, hogy nem kellett értük könyörögni! Tartsátok meg ezt a jó szokást! xx

Visszabattyogtam a melóhelyre és lehúztam az utolsó óráimat. Teljesen kifáradva indultam haza. Tudtam, hogy egyedül leszek. Harry koncertezni van valahol az országban, csak most hirtelen nem jut eszembe, hogy hol. Meglepődtem, mikor láttam bent a fényt, ráadásul az ajtó résnyire nyitva volt.Lassan nyitottam be, majd elöntött a düh, mikor megláttam Caffrey-t, ahogy a falakon lógó képeket csodálta. Mindet én festettem.

-          Mi a francot keresel itt, Caffrey?- mordultam rá. Kimérten megfordult. Az ujján pörgette a lakáskulcsomat. Teljesen elképedtem. Arra eszméltem csak, hogy tenyerem csattant az arcán. Megdörzsölte a helyet, ahol piroslott az ütéstől.

-          Ezt most miért?- nézett rám azzal a jól ismert kóbor kutya nézéssel. Itt aztán végképp betelt a pohár.

-          Hogy miért?- visítottam. –Bekajáltam az idétlen Bonnie és Clyde dumádat, lefeküdtem veled, kisírtam magam a karjaid közt. Miután megkaptuk a pénzünket még éreztem az ajkaid által hagyott bizsergést, mikor főpáholyból nézhettem végig, ahogy a barátnődet csókolgatod! Pusztán ezért! Ja és talán kicsit az is zavar, hogy konkrétan betörtél hozzám!- ordítottam.

-          Mit vagy úgy oda? Te mondtad, hogy felfordul a gyomrod, ha a szerelmemre gondolsz! Na meg neked van férjed, nekem nem lehet barátnőm?- vont kérdőre.

-          Ő nem a férjem! És megmondtam, én mindig kamuzok!- rikácsoltam.

-          Jó, mindegy. Akkor ellopom azt a kicseszett szobrocskát nélküled!- rivallt rám. Vállat rántottam, majd elvettem tőle a kulcsomat és az ajtó felé intettem. Lelépett. Elindultam utána, de az ajtónál visszafordultam. Nem dobom el a becsületemet érte! Eléggé felhalmoztam a munkámban a lemaradást, így későig azon dolgoztam, mikor aztán Claire hívott. Neal-t bekasztnizták. Arra kért, hogy szabadítsam ki valahogy. Nagyot sóhajtottam, majd elindultam a fogdához. Az egyik rendőrcsávónál bekönyörögtem magam. Nem tudott ellenállni a kilátásnak, amit a rövid szoknyám nyújt a lábaimról. Ahogy beengedett a cellába, lenyúltam a kulcsát, a portán még a külső kapuét is. Bent egy szó nélkül odaadtam Caffrey-nek, majd kimentem. Nagy nehezen sikerült beszöknöm a szobába, ahol a kamerákat figyelik. A csávó elaludt. Végignéztem, ahogy Neal kisurran, majd leléptem én is. Kint várt a kocsiban. Beszálltam és hallgattam, ahogy hálálkodik, de mint aki meg sem hallotta, elvittem magamhoz, mert ha rájönnek, hogy lelépett, otthon fogják keresni. A lakásban hozzávágtam az egyik vendégszoba kulcsát, majd leültem, hogy végezzek a dolgommal.

-          Szerelmem!- szólított meg. Egy picit feldühített.

-          Rossz ajtón kopogsz. Hol volt a szerelmed, Caffrey, mikor meg kellett volna szöktetni? Na, hol volt a barátnőd?- álltam fel az asztaltól, olyan lendülettel, hogy felborult a székem is.

-          Én…- motyogott.

-          Na mi van? Nem tudja, hogy mi vagy, Caffrey? Milyen szép az őszinte szerelem!- csaptam össze a tenyereimet, mintha elérzékenyültem volna.

-          Miért, Styles tudja, hogy műkincsrabló vagy? Őszinte szerelem. - fonta össze karjait a mellkasa előtt.

-          Harry Styles minden, csak nem a szerelmem! Az egyetlen, akit szeretni tudnék…- kezdtem.

-          Azzal mi van? Nem tud elviselni? Nem kellesz neki? Nem vagy elég jó, Jade Salfia?- hunyorgott.

-          Az egy rohadt paraszt és miután megszöktettem és hagytam, hogy nálam rejtőzzön, minden hülyeséget a fejemhez vág!- kiáltottam rá, majd nem tehetek róla, de elsírtam magam.

-          Hah, pont te mondtad, hogy mindig kamuzol.- mosolygott. De az én sírásom nem csillapodott, csak erősödött.

-          Köss rá egy kibaszott hazugságvizsgálóra, ha nem hiszel nekem! És ha valami nem tetszik, elsétálhatsz szépen Claire Parker lakására, ő tuti szívesen megossza veled a lakását. De ott van a barátnőd is, ő bizonyára örülne neki, ha beugranál hozzá így az éjszaka kellős közepén. Vagy kitudja, lehet, hogy van egy egész háremed. – ezzel sarkon fordultam és magamra zártam a mosdó ajtaját. Amíg zuhanyoztam, Neal folyamatosan püfölte az ajtót. Mikor végeztem, egy fekete babydoll-ban hagytam el a helyiséget.

-          Ki gondolta volna, az évszázad tolvajlánya hálóingben alszik!- lepődött meg.

-          Úgy mondod, mintha nem láttad volna még, miket hordok. - forgattam a szemem. –Amúgy csendben elárulnám, hogy ugyan ez volt rajtam a szövetkabát alatt, mikor éjszaka találkozót beszéltem meg veled, hogy odaadjam a festményt. –mondtam.

-          És én miért nem szaggattam le rólad a kabátot?- tette fel magának a kérdést, miközben megnyalta ajkát. Ez az átkozott! Miért kell ilyen piszok szexinek lennie? Keze a derekamra csúszott és magához húzott. Orrával végigsúrolta az arcomat, majd megállapodott a fülemnél.

-          Ne légy ilyen távolságtartó, Jade! Engedj közel magadhoz és megadom, amit senki más nem képes adni neked! –suttogta érzékien. A bőröm egész felülete egy pillanat alatt felhevült. Ez fokozódott, mikor belenyalt a fülembe, majd ráharapott a fülcimpámra.

-          Zuhanyozz le, addig hadd gondolkodjak!- kértem, majd egy puha, szűzies csókot nyomtam arcára. Ajkaimhoz dörgölte arcát, majd engedelmeskedett. Alig két perce folyt a víz, mikor megelégeltem a képzelgéseimet, amint Neal tökéletes testén lassan csordogál a meleg víz, így egyszerűen benyitottam, ledobáltam azt a hiányos kis öltözetemet is és bemásztam a zuhanykabinba. Hátulról átöleltem a hátát és egy nagy, cuppanós puszit nyomtam a két lapockája közé. Megfordult és karjait a derekamra fonta.

-          Eleget gondolkodtam, úgyhogy csatlakoztam. – villantottam szégyenlős mosolyt. Fújtatva elmosolyodott, majd mellkasát az enyémnek passzírozva csókolni kezdett.

A zuhany alattit folytattuk az ágyban, egészen hosszan. Neal fáradtan, izzadtan, kikarmolt háttal és kócos hajjal dőlt mellém. Megkérdezte, hogy Harry mit szólna hozzá, ha felhívná és közölné vele, hogy miután a zuhany alatt hosszasan smárolt a menyasszonyával, utána jól meg is dugta, méghozzá az ő ágyában. Elnevettem magam és közöltem, hogy nagyjából azonnal hazaindulna és kirángatna minket az ágyból. Felhúzta magát ülő helyzetben, én pedig átvetettem a lábam a csípőjén, így az ölében ültem. Egy rekedtes sóhaj csúszott ki a torkán, tekintve, hogy anyaszült meztelenek voltunk mindketten. Oldalra dőlve kihúztam a fiókot és turkálni kezdtem benne, végig Neal szemébe bámulva. Mikor a kezembe akadt, amit kerestem, kivettem és visszacsaptam a fiókot. Fogaim közé csíptem a csomagolást és amennyire csak tudtam, érzékien téptem le. Meglengettem előtte a félig kicsomagolt óvszert.  Elvigyorodott, felgörgette, majd nyomtunk még egy menetet. Reggel kuncogva vettem tudomásul, hogy az ágy támlája lekapott egy kis vakolatot a falról, ahogy az este folyamatosan neki ütődött. Ahogy felálltam, kicsit felszisszentem az enyhe, mégis zsibbasztó kis fájdalomra. Komoly igénybevétele volt a nőiességemnek a múlt éjjel a megszokotthoz képest. A lepedőbe burkolózva indultam a konyhába. Készítettem két kávét és ahogy a bögrékkel haladtam vissza, egyből tudtam, jól indul a napom. Neal az ágyon ült. A takaró a dereka köré csavarodva, ő pedig széles mosollyal üdvözölt. Eszembe jutott, amit tini éveim alatt mondogatott fiatal, pimasz nevelőnőm „A férfiakat az teszi boldoggá, ha megfelelő helyen, megfelelő módszerrel fárasztod őket le” Apropó, ha már itt járunk, valamikor meg kéne látogatnom. Claire mellett ő az egyetlen, aki tudja, mennyire nem szívlelem a Harry-vel való házasság gondolatát.

-          Te csak ne vigyorogj, Neal Caffrey! Fáj!- vinnyogtam, persze mosolyogva. Kimászott az ágyból, tökéletesen meztelenül és megállt előttem. Kivette a kezemből a bögréket, letette az éjjeliszekrényre és magához vont.

-          Ez teljes egészében a te sarad, Jade! Kielégíthetetlen vagy!- motyogta a nyakamba, ahogy finoman harapdált.

-          Kikérem magamnak! Nem az én hibám, hogy nem tudok ellenállni a rosszfiúknak!- mondtam, majd hosszan megcsókoltam. A kávémmal az erkélyhez sétáltam, karjaimmal magamra szorítva a lepedőt. Őszintén meglepődtem, mikor Neal karjai a derekamra fonódtak, ő pedig édesen csókolgatni kezdte a nyakam.

-          Neal, Neal!- kuncogtam, ahogy arcát egyre inkább a nyakamba fúrta. – Ha a szomszéd öregasszony meglát minket, lebukunk! – önkéntelenül oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban a nyakamhoz férjen.

 Szembefordított magával, széthúzta rajtam a lepedőt, majd szorosan hozzám simulva összefogta a háta mögött. Egészen feltüzelt a tudat, hogy az erkélyemen állunk meztelenül, egy lepedő alatt összesimulva, tudva, hogy bármelyik szomszéd megláthat így minket és elkotyoghatja a vőlegényemnek, amit látott. Nem, mintha ő nem csalt volna már meg. Némán játékra hívtuk egymást. Mit sem törődve összesimuló bőrünkkel, igyekeztünk minél tovább a másik szemébe nézni, miközben ittuk a kávénkat.  Egyszerre törtünk meg és mozdultunk egymás felé. Váltottunk egy vad csókot, majd besétáltunk a szobába. Behúztam az erkélyajtót, majd a konyhába indultam, hogy elöblítsem a bögréket, majd betegyem a mosogatógépbe. Neal viszont nem jött velem, kibújt a lepedő alól. Mikor visszaértem az ágyam szélén ült. Odasétáltam hozzá, végigsimítottam gyönyörű arcát. Ujjaimat finoman bizsergette a reggeli borostája. Férfiasan szexi dolognak tartottam. Kicsit viszont meglepődtem, mikor letekerte rólam a textilt és az ágyra dobta. Mielőtt meg tudtam volna szólalni, megfogta a derekamat, közelebb húzott magához és nyomott egy cuppanós puszit a köldököm fölé.

-          Ne takargasd magad. Én egyszerűen odáig vagyok a csupasz látványodtól, más meg úgy sem lát. - dörgölte orrát a hasamhoz.

 Halkan felnevettem, majd elmentem öltözködni. Mikor elkészültem felajánlottam neki Harry ruháit, de tiltakozott. Megkért, hogy menjek el a lakására és hozzak neki ruhát. Az ágyamban fetrengett, mikor odaléptem hozzá a kulcsokért. Meglengette előttem, én pedig érte nyúltam, de eltartotta tőlem a lehető legtávolabbra.

-          Caffrey, ha nem vagy hajlandó a vőlegényem ruháit hordani, ajánlom add ide azokat a rohadt kulcsokat!- fenyegettem. Felém tartotta az arcát. Nem bírtam tovább a bosszús ábrázatot, elnevettem magam, majd megcsókoltam. A kezembe csúsztatta a kulcscsomót.

-          Hálás köszönetem!- mosolyodtam el, majd adtam neki még egy csókot és leléptem.

A gardróbjában turkáltam és két ing közt vacilláltam, mikor nyílt a bejárati ajtó. Magassarkú kopogásra lettem figyelmes. 

#3 Szeszélyes

-          -VELED szeretnék lenni!- suttogtam ajkaira, majd megcsókoltam.

A kép Claire-nél van, így nekünk nincs más dolgunk, mint kiélvezni, hogy egy hullámhosszon vagyunk éppen. A lakásban levettem a kabátom, így csak egy ruha volt rajtam. Elég rövid, de láthatóan Caffrey-nek bejön. Töltött egy pohár bort, majd a kanapéhoz vezetett és az ölébe ültetett.

-         -A modern Bonnie és Clyde-ra!- koccintotta poharát az enyémhez. 

-         - Remélem, mi tovább húzzuk. - nevettem fel.  Elkortyolgattuk a bort, majd felálltam az öléből.

-          -Nos, ha már ragaszkodsz hozzám, akkor használatba veszem a zuhanykabint. - jelentettem be.

-          -Csatlakozom!- tette le a poharát a dohányzóasztalra. Ujjait az enyémekre kulcsolta és a mosdóba vezetett.  Szembefordított magával és a derekamat markolta, majd kezei felcsúsztak a hátamon a ruhám cipzárára. Eközben gomboltam az ingét, ami így lelógott a válláról én pedig csodás felsőtestét csodáltam.  Két keze közé fogta az arcomat, megcsókolt, majd elkezdett kihámozni a ruhámból. Közben levettem róla az ingét és már a nadrágjával foglalkoztam. Kicsatoltam a szíját és kigomboltam a nadrágot.  Hamarosan egyetlen szál alsógatyában ácsorgott előttem. Kétségtelenül a legszexisebb, amit valaha láttam.  

És ez volt az előzménye annak, hogy éjszaka full pucéran ébredtem a valaha volt egyik legnagyobb svindler ágyában, méghozzá a telefonom csörgésére. Harry keresett, szó szerint. Hangján hallatszott, hogy ivott, nem is keveset.  Dühösen másztam ki az ágyból és összeszedegettem a gönceimet. Mikor rendbe hoztam magam, megálltam az ágy mellett, ahol a tettestársam édesen aludt. Nehezemre esett felkelteni, olyan békés látványt nyújtott, de nem akartam, hogy mikor egyedül ébred, félreértse a helyzetet.

-         - Hé, Caffrey!- keltegettem. Nyöszörgött egyet, ezzel kuncogásra késztetve, majd felnyitotta gyönyörű kék szemeit. - Le kell lépnem. - közöltem.

-         -Ne hagyj itt!- kérlelt. Annyira édesen csinálta, komolyan meggondoltam, hogy maradok.

-          Muszáj mennem!- hajoltam közel hozzá egy csókért.  Hüvelykujjával arccsontomat simogatta. Feltápászkodott és kikísért az ajtóig. Ott elkapott, magához vont és megcsókolt.

-         - Hívj reggel, Bonnie! - vigyorgott.

-         - Úgy lesz, Clyde! –biccentettem, majd egy utolsó mosollyal elhagytam a helyet.

Hazaérve a részeg vőlegényem faszságai fogadtak. Az általában tiszta, rendes lakásunk most tele volt piás üvegekkel és ruhadarabokkal. Az a gyökér meg ült a zuhanykabinban és folyatta magára a hideg vizet. Kirángattam onnan és hozzávágtam egy törölközőt. A gardróbban átöltöztem és az ágyba vetődtem. Harry letelepedett mellém és elkezdett tapizni.

-          -Tudod, eléggé elengedted magad. Nem túl feszesek a combjaid, hasat is növesztettél, na meg a melled is kicsi. Sehol sem vagy azokhoz a lányokhoz, akikkel lehetnék, de egyelőre te is megteszed. – Harry

-        -  Miért beszélsz velem így?- kérdeztem. Általában rendesen viselkedik velem.

-         - Mert nem érdemelsz többet. Egy senki vagy! Látnod kéne, az a nyomorult Caffrey hogy néz rád. Mint egy istennőre. És ő is pont olyan, mint te! Egy értéktelen senki! Igazából összevalók vagytok! Nem is tudom, miért mentem bele a szüleid ajánlatába, miszerint ismerjelek meg. – köpte a szavakat. Nem szoktam elérzékenyülni, de ezekkel a szavakkal rettentően a szívembe gázolt. Máskor mindig kitartok és csak azért sem veszem fel a sértést, mert akkor értelmetlen, de most nem tudtam megállni. Kikászálódtam az ágyból, gyorsan magamra rángattam valamit és a kabátommal a kezemben az ajtóhoz mentem.

-         - Most elmegyek. Csak nehogy megbánd, amiket mondtál nekem. - vigyorogtam rá a könnyeimen keresztül, majd kirohantam a házból és meg sem álltam Neal lakásáig. Veszett módjára kezdtem püfölni az ajtót.

-          -Ember, elmúlt éjfél! Na jó, megyek már!- kiabált ki. Meztelen lábai csattogtak a fapadlón, ahogy közeledett. Zörgött a zár, majd kitárta az ajtót, én pedig szó nélkül sírva a karjaiba borultam. Felemelt és bevitt a lakásba, leült velem az ágyra, így az ölébe kucorodva zokogtam.

-          -Mi történt, szerelmem?- kérdezte, miközben a hátam simogatta. Nem is látszik rajta, hogy épp most kelt fel, az viszont, hogy mennyire aggódik, nagyon is.

-          -Harry… -sírtam fel újra.

-          -Mit tett?- feszült meg alattam az egész teste. Szinte rázta a düh.

-          -Csak megbántott- töröltem le a könnyeimet, majd elmeséltem az egész sztorit.

-         - Engem úgy sérteget, ahogy kedve tartja, de azért, amiket neked mondott fizetni fog!- szorította ökölbe a kezét.

-         - Egy valamiben igaza volt. – motyogtam. Neal kérdő tekintetét látva folytattam. –Azt mondta, hogy összevalók vagyunk. Te és Én- suttogtam el a végét. Egyetértett velem, majd felemelt, bedugott az ágyába és a villanykapcsolóhoz sétált. Lekapcsolta, majd mellém bújt. Izmos karjai közé vont, így aludtunk el.

Reggel, mikor felébredtem, egyedül voltam az ágyban, de szinte rögtön hazaérkezett Caffrey. Méghozzá kávéval! Így még jobban szeretem. Miután megittuk a kávét, elindultunk a lakásomhoz, hogy átöltözhessek, mielőtt találkozunk Claire-el. Harry otthon volt. Ennek ellenére Neal nem zavartatta magát, ugyanúgy átkarolt, miközben besétáltunk.

-          -Megköszönném, ha nem ölelgetnéd a menyasszonyomat. – szólalt fel Harry. Caffrey nemes egyszerűséggel elnevette magát.

-          -Szóval a menyasszonyod. És megbecsülöd eléggé?- vonta fel szemöldökét.

-          -Milyen kérdés ez? Persze, hogy megbecsülöm!- háborodott fel.

-          -Igen? Nos, hagy mondjak valamit. A menyasszonyod tegnap este a karjaim közt zokogott, miután te senkinek és értéktelennek nevezted, megjegyzem velem együtt. Úgyhogy ha bármit akarsz előbb vedd észre, milyen hatalmas kincset tudhatsz a magadénak!- mondta, közben vetett rám egy pillantást, amiben talán, de mondom, csak TALÁN szerelmet véltem felfedezni. Elrohantam öltözni.

-          -Miről beszél?- kérdezte tőlem Harry, mikor visszaértem.

-          -A tegnap este történtekről. Most mennem kell. Majd megbeszéljük. Caffrey!- intettem, hogy kövessen. Kocsiba pattanva elhajtottunk a parkhoz. Claire várt ránk. Nem álltunk meg mellette, nehogy feltűnést keltsen a jókora pénzköteg, amit nekünk ad. Így inkább a nyitott táskámba csúsztatta, mikor olyan szögben álltunk, hogy senki sem láthatta. A parkon keresztül visszaballagtunk a kocsihoz. Beültünk és előkotortam a pénzt.

-          -Ó, Miss Parker alapos, mint mindig. Egybe adta ide a pénzünket, de megjelölte a közepét, hogy ne verhessük át egymást. – nevettem fel halkan.

-          -Képes lennél átverni?- pislogott rám Neal kiskutya szemekkel. Közel hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg.

-          -Szemrebbenés nélkül!- mosolyodtam el.

-          -Akkor jó, mert simán az arcodba hazudnék én is. - vigyorgott. Felhívás keringőre? Megkértem, hogy hazudjon valamit, mire azt mondta, szeret.  Üdv régi, bunkó, igazi Caffrey!

Természetesen innentől egészen a lakásáig ordibáltunk egymással, akár egy idős, szeleburdi házaspár.  Ott kiszállt a kocsiból, pedig pont én érveltem. Utána kiáltottam, mire csak visszafordult, behajolt a lehúzott ablakon és megcsókolt. Rám kacsintott, majd besétált a lakásába. Egy ideig ültem és a fejemet fogva magam elé bámultam. Nem tudtam felfogni a történteket. Véletlen mindketten ugyanakkor akartuk ellopni ugyanazt a képet, innen eljutottunk odáig, hogy közös ügyünk volt, megismerte a vőlegényemet, lefeküdtünk és talán beleszerettem. Megráztam a fejem, majd indulni készültem, mikor egy lány haladt át előttem az úton és felment egyenesen Caffrey lakásához. A lánynak kulcsa volt az ajtóhoz. Az ablakból pedig volt szerencsém látni egy igazán szenvedélyes csókot. Szóval két vasat tart a tűzbe. Hát teszek róla, hogy az egyik igencsak lehűljön.  Hazafelé felhívtam Claire-t és közöltem vele, hogy többé nem dolgozok együtt Caffrey-vel. A válaszát meg sem várva kinyomtam a telefont. Beparkoltam a mélygarázsba és visszasétáltam a lakáshoz. Harry a srácokkal várt otthon. Elénekeltette velük a Still The One című számukat.

-         - Srácok, édesek vagytok, amiért képesek voltatok idegyűlni, hogy megbékítsetek, de ez max. 2 évvel ezelőtt vált volna be. Bocsi!- mondtam, majd elszeparáltam magam a szobába. Tény, hogy a Caffrey okozta csalódás dolgozott bennem igazán. Én meg szegény Harry-n vezetem le.

Kis idő múltán, mikor végre lenyugodtam, kimentem a szobából. Harry pont a srácokat kísérhette ki, mert az ajtótól jött vissza. Megálltam előtte és megöleltem.

-          -Sajnálom!- szorított magához. Néha borzalmasan jól esik, hogy van nekem. Akármennyire is nem tudok szerelmes lenni már belé.

-         - Ne tedd! Végül is igazad volt!- motyogtam. Letelepedtünk a kanapéra és filmeztünk egész este. Hát, ha ez vár rám egész hátralévő életemben, én öngyilkos leszek.

Reggel bementem a munkahelyemre, leadtam a jelentéseimet és dolgoztam egy kicsit. Éppen ebédszünetre indultam, mikor megjelent Caffrey.

-         - Bocs, most nincs rád időm, eszem egy kicsit és jövök is vissza, robotolni. – mondtam, majd igyekeztem kikerülni az ajtóban. Sikeresen kijutottam az utcára, de rögtön utánam kapott.

-         - Mi az, hogy nem vagy hajlandó többé velem dolgozni? Claire felhívott, hogy mi a fenét csináltam. –faggatott. Próbáltam nem törődni vele, de jött mellettem végig a járdán. A büfében leült velem szemben az asztalhoz, úgyhogy muszáj voltam beszélni vele.

-         - Na ide figyelj, Caffrey! Én nem húzok sorszámot, ha férfiakról van szó. Csak olyannal kezdek, akinél egyetlen vagyok, értve?- böktem felé a bagettemmel.

-         - Ez nem a szerelemről szól, cukipofa.- rázta a fejét. Legszívesebben sikítottam volna, bőgtem volna és elküldtem volna a fenébe.

-         - Ezt örömmel hallom, mert csak attól, hogy a szerelmet emlegetik veled kapcsolatban, felfordul a gyomrom!- hazudtam. –Ennek ellenére nem akarok veled dolgozni. - közöltem. Áthajolt az asztal fölött és egyik kezét az arcomra simította.

-          -Hazudsz!- nézett mélyen a szemembe.
     - Én mindig!- nevettem el magam kínomban, majd felálltam az asztaltól. - Köszönöm az ebédet!- mondtam, majd otthagytam a számlámmal együtt.