#6 Tűzszünet

Elmeséltem mindent Rosa-nak Caffrey-ről. A figyelme egy pillanatra sem lankadt, bár gondolom ez annak köszönhető, hogy a sztori igencsak tele volt szaftos részletekkel. Közölte, hogy ő azonnal meg akarja ismerni a srácot, hogy felvázolja a jogait. (Ez Rosalia-nál annyit jelent, hogy közli vele, hogy ha megbánt, kicsinálja) Elnevettem magam, majd rávettem, hogy aludjon nálunk, azaz Neal-nél, velem együtt. Elbúcsúzott Jason-től, majd kocsiba pattantunk. A másfél órás út után a kocsiból kiszállva komoly fagyos szél csapott meg minket. Felugrándoztam a lépcsőn, akár egy kislány és nyitottam volna az ajtót, de az kulcsra volt zárva. Lehet zuhanyzik, vagy lepihent.
- Na jó, svindler lennék, hol keresnék pótkulcsot?- töprengtem, majd feltűnt Rosa hitetlen pillantása.
- Jade, svindler vagy! Dolgozzon már az a kerék!- szólt rám. Végigtapogattam az ajtó feletti párkányt, benéztem a lábtörlő alá, a lépcső szélét is megtapogattam, hátha külön hely van a kulcsnak, de semmi. Írtam egy üzenetet, majd elhűlve olvastam a választ. A hajamba túrtam, majd elkaptam Rosa karját és visszacibáltam a kocsimhoz. Beülve rögtön felnyomtam a fűtést, mert rendesen átfagytam.
- Ezt nem hiszem el! Most mi a fenét csináljak?- fogtam a fejem.
- Átjössz hozzám és piálunk!- vont vállat. Ránéztem, majd azzal a lendülettel elfordítottam a kulcsot. Némán beleegyeztem a tervbe.
Két órája iszogathattunk már, mikor a piától teljesen lenyugodva feküdtem hanyatt Rosa ágyán, ő meg mellettem hasonló pózban.
- Én mindig kifogom a gyökereket! Az egyik csal, a másik meg velem csal valaki mást.- hadonásztam.
- Gondolhattad volna, hogy ebből nem jössz ki jól!- sóhajtotta.
- Azt hittem, hogy szeret.- motyogom. Milyen hülye is vagyok.
- Mindig mondtam neked, hogy csak olyannal légy, akinél egyetlen vagy. Erre mit csinálsz? Két olyan pasival vagy, akinek van más is!- morgolódott.
- Hölgyeim, mára elég volt! Irány az ágy! Alvás!- jelent meg mosolyogva Jason. Elvette tőlünk a poharakat. Én áttámolyogtam a nappaliba majd lezuhantam a kanapéra és úgy ahogy voltam, elaludtam.
Reggel elég kótyagos fejjel keltem fel, de természetesen emlékeztem mindenre. Írtam egy üzenetet Caffrey-nek, hogy hagyjon nekem egy kulcsot, mert el akarom hozni a cuccaimat tőle. Csörgött a telefonom.
- Baby, gyere át nyugodtan, nincs már itt.- mondta. Nem is kellett megneveznie, tudtam, hogy a barátnőjéről van szó.
- Azért kértelek arra, hogy hagyj kulcsot, mert nem akarok találkozni veled!- feleltem ingerülten.
- Ha kellenek a cuccaid, eljössz értük. Téma lezárva, drága!- közölte, majd lecsapta. A fene egye meg! Mivel ruhában aludtam, csak gyorsan fogat mostam ujjal -kellemetlen volt- megfésülködtem és leszedtem a szétkenődött sminkemet. Mindent megköszöntem a vendéglátóimnak, majd elindultam.
Leparkolva a háza előtt, sóhajtottam egy hatalmasat. Megpróbáltam kiadni magamból minden dühömet. Sikertelenül.
Felvágtattam a lépcsőn és ököllel rácsaptam néhányat a kemény fára. Hallottam bentről a mocorgást, majd zörgött a zár.
- Jó reggelt, Jade!- köszönt, én meg szó nélkül elviharzottam mellette. A szobában szétnéztem, a cuccaim sehol.
- A szekrényben van. Nem akartam, hogy gyanút fogjon!- mondta halkan. Hátra pillantottam rá a vállam felett. Próbáltam minél több lekezelést sűríteni a pillantásomba. Kinyitottam a gardróbot. Ott volt a táskám érintetlenül. Kivettem, visszacsaptam az ajtót.
- Köszöntem!- biccentettem, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Ennyi?- kérdezte, csuklómnál fogva visszarántva. Szembe fordultam vele. Próbáltam keménynek tűnni, de nem jött össze, tekintve, hogy majdnem másfél fejjel alacsonyabb vagyok.
- Ja, ennyi!- feleltem csípőre tett kézzel, majd végre elszabadultam. Oda mentem, ahol most lennem kellett.
Óvatosan nyitottam ki az ajtót. A kanapén ült. Térdeire könyökölve támasztotta egyik kezével a fejét, másikban egy papírt szorongatott. Beljebb lépve láttam, hogy egy fénykép az. A néma csendben vérfagyasztóan hatott magassarkúm kopogása a padlón. Megálltam mellette és csak néztem. Meg sem moccant. Leültem mellé, finoman a hátára csúsztattam a kezemet és cirógatni kezdtem. Végre felnézett rám. Átkarolta a vállamat és magához húzott. Olyan jó volt a közelsége. Felém nyújtotta a képet. Ó, Los Angeles! Egy nyaralás során készült a kép, amikor még igazán, valójában boldogok voltunk együtt.
- Mit rontok el? Mondd el, hogy kijavíthassam!- beszélt hozzám mély, rekedtes hangján. A szívembe martak a szavai, azokban rejlő fájdalma. Tényleg azt hiszi, hogy az Ő hibája! Pedig nem, az enyém! Ő mindent megtesz, hogy jó vőlegény legyen, habár néha túlzásokba esik!
Forrón csókoltam, mint már rég nem. Izzadt, csupasz teste hozzám simult. Kisimítottam a homlokából néhány odahulló tincset.
- Nagyon szeretlek, Harry!- suttogtam a fülébe, azt hiszem őszintén. Halk morgolódást hallatott, majd mellkasára húzta a fejem és hamarosan elaludtunk.
Reggel, mikor felébredtem, olyan nyugalom járta át a lakást, mint ami talán még sosem. Ha valaha szerettem is Harry-t az mind eltörpült amellett, amit most érzek. Rá kellett jönnöm, attól, hogy esetleg ellaposodott a kapcsolatunk, még nem ment csődbe. Csak valami izgalmat kell bele csempészni. Esetleg némi romantikát. Úgy döntöttem, készítek valami reggelit a mellettem szuszogó vőlegényemnek. A földön kutakodtam az este ledobált ruháink után. A bokszere akadt a kezembe a csőtopommal együtt. Palacsinta sütéshez megteszi!
A konyhában szólt a rádió és halkan dúdolgatva sütöttem a palacsintát, aminek illata belengte a levegőt.
- A legszexisebb, leggyönyörűbb nő a bokszeremet viseli, miközben a közös konyhánkban palacsintát süt. Ilyen lehet a mennyország is!- hallottam magam mögül Harry hangját. Rápillantottam, arcán rég nem látott pimasz mosolya ült. Pillanatokon belül előttem állt és igazán forrón ölelkeztünk. Túlfűtött pillanatunkat egy kopogtatás zavarta meg.
- Fordítsd meg!- nyomtam a kezébe a serpenyőt, majd egy apró csókot leheltem ajkaira. Az ajtóhoz siettem. Kinyitottam, de el sem akartam hinni, amit látok.
- Mi a francot keresel itt?- suttogtam dühösen.
- Beszélnem kell veled! Szükségem van rád!- válaszolta hasonló hangerőn.
- Nekem viszont nem kell beszélnem veled! Jó úton halad a kapcsolatom. Neked is a sajátoddal kéne foglalkozni!- feleltem, még mindig fortyogva.
- Az enyém eddig is jól ment!- rángatta a vállát nemtörődöm módon.
- Nos, ennek igazán örülök, de akkor a barátnőd mellett a helyed!- kacsintottam rá, majd becsaptam az ajtót. Harry már a konyhasziget mellett ülve várt rám. Elhelyezkedtem mellette és nekiláttunk a kajának. Spontán témákról kezdtünk beszélgetni.
- Tiniként olyan voltam, mint Avril Lavigne, egy igazi lázadó! Emlékszem, hogy akkor egy igazán jómódú gimibe jártam. A diri berendeltette anyámékat, amiért állítása szerint tönkretettem az egyenruhámat.- meséltem elmerengve.
- Mit műveltél vele?- érdeklődött, már előre felkuncogva.
- Semmi komolyat, csak a térdig érő szoknyából egy bő 15 centit levágtam. Na meg az ing felső két gombját sosem gomboltam be, ráadásul az ujjait is levágtam. A nyakkendőt lazán hordtam. És egyenesen az őrületbe kergettem a dirinőt a hálós harisnyámmal.- nevettem.
- Nehéz elképzelni téged úgy!- töprengett el.
- Az is komoly volt, mikor ki akart rúgni, amiért az akkor még szőke hajamba húzattam néhány pink tincset és elkezdtem intenzívebben sminkelni.- tettem hozzá, mire hangos nevetésbe kezdett.
Miután végeztünk a reggelivel és természetesen abbahagytuk a lázadó korszakomon való röhögést, a kanapén henyélve kapcsolgattunk a szarabbnál szarabb adások között.
- Tudod min gondolkodtam?- pillantott hirtelen felém.
- Min, édes?- simítottam végig arcán. Igazán csinos arca van olyan gyönyörű vonásokkal, amit a legtehetségesebb szobrászmesterek sem képesek produkálni.
- Leléphetnénk pár napra LA-be, mint régen. Csak Te, Én és a tengerpart. Mit szólsz?- gyermeki lelkesedés csillogott szemeiben.
- Azt, hogy irány pakolni, Baby!- csaptam játékosan a combjára.
***
Éppen a hotelszobánk felé tartottunk, mikor meghallottam valamit. Egy igazán ismerős, és jelenleg annál irritálóbb hangot. Megálltunk. Az illető beért. De nem volt egyedül.
- Harry, Jade! Micsoda meglepetés!- nyársalt fel a pillantásával Neal. A nyomorult! Pisiljen az arcomba, csak ne mondja, hogy esik! Biztos, hogy több ez, mint ártatlan egybeesés.

Mint az gondolom feltűnt, ez a rész inkább Harry javára szólt. Ti a Harry-Jade vagy a Neal-Jade párost kedvelitek jobban? Esetleg Neal-Harry? Na jó, az utóbbi csak poén, nem tervezek ebből bromance sztorit! Remélem tetszett és velem tartotok továbbra is! xoxo

#5 Jó ember

Mikor megállt mögöttem a lány, már kész volt a magyarázatom.

-          Te meg ki a fene vagy?- kérdezte csípőre tett kézzel. Füstös szemfestéke alól gyanakvóan csillogtak zöld szemei.

-          A nevem Jade. Neal egyik barátja vagyok. Múlt éjjel kicsit berúgott és nem volt hajlandó odaadni a kulcsát, hogy hazahozhassam így nálam éjszakázott. – magyaráztam.

-          Történt köztetek valami?- szegezte nekem a kérdést. Persze, a barátod igazán jó az ágyban.

-          Semmi, jegyben járok!- mondtam mosolyogva, majd feltartottam a kezem, hogy láthassa az eljegyzési gyűrűmet.

Halványan elmosolyodott, majd bólintott. Elmagyaráztam neki, hogy mit keresek most itt. Megköszönte a kedvességemet, majd megkért, hogy mondjam meg Neal-nek, hogy kereste. A ruhákat bedobáltam a hátsóülésre, majd dühösen taposva a gázt haza kocsikáztam. Bevágtattam az ajtón, ledobtam az ágyra a ruháit, mire értetlenül nézett rám.

-          A nőd keresett!- vetettem oda, majd a ruhakupac tetejére dobtam a lakáskulcsát és távoztam. A parkban sétálgattam és igyekeztem lenyugodni. Megpillantottam egy kislányt, aki a földön szétkenődött gombóc fagyiját nézve sírdogált. Odasétáltam hozzá.

-          Szia kincsem! Mi történt?- guggoltam le mellé.

-          Leesett!- pillantott rám. Ártatlan kék szemeiből krokodilkönnyek potyogtak. Pontosan a fagyi stand mellett voltunk.

-          Legyen szíves, adjon neki egy másikat!- kértem erélyesen a férfitől.

-          Minek néz engem, cukros bácsinak? Nem osztogatok ingyen fagyit!- tiltakozott vadul.

-          Nem is kértem ilyenre, majd én fizetek!- fújtattam és az asztalra csaptam egy húszdollárost. Az emberünk kiszedte a gombócot, majd odaadta a kislánynak, aki mellett megjelent az anyukája.

-          Ó, nem kellett volna! Kifizetem!- turkált zavartan a táskájában. Óvatosan megérintettem a karját.

-          Nem szükséges!- mosolyodtam el halványan.

-          Maga nagyon jó ember, kisasszony! Köszönöm a kedvességét!- nézett mélyen a szemembe, majd megcirógatva a kislány fejét elindultak, úgy sejtem haza. Én is tovább állni készültem, mikor utánam szólt a fagyis.

-          Visszajáró?- szólt.

-          Tartsa meg, rászolgált!- vontam fel cinikusan a szemöldökömet, majd a szökőkúthoz sétáltam. Leültem a peremére és néztem a körülöttem rohangáló gyerekeket. Valaki mellém ült. Már az illatából tudtam, hogy ki az.

-          Megtaláltalak!- suttogta.

-          Igen, Caffrey, sikerült megtalálnod!- sóhajtottam.

-          Mi a baj?- kérdezte. Meglepett, hogy feltűnt neki, valami nincs rendjén. Harry sosem veszi észre.

-          Egy kislány fagyija megolvadt és leesett, a szemét árus meg csak ült és nézte, ahogy zokog. Vettem neki egy másikat, mire az anyukája, aki akkor ért oda, azt mondta, jó ember vagyok. –motyogtam. Neal kezei közé vette az enyémeket, majd mélyen a szemembe nézett.

-          Nem feltétlenül jó, amit teszünk, Jade. De attól még nem vagyunk rossz emberek!- mondta. Mindig is rossz embernek tartottam magam. Viszont jó tudni, hogy van, aki ugyan ezt a cipőt hordja.

-          Figyelj, ne haragudj, hogy annyira kiakadtam a barátnőd miatt, csak… Nem tudom, nincs magyarázatom miért történt, egyszerűen megtörtént és tényleg, őszintén sajnálom!- bámultam bele gyönyörű szemeibe. Olyan tiszta kékek.

-          Itt meg mi folyik?- hallottam meg a jól ismerős rekedt hangot. Felnéztem a vőlegényemre. Eltátogtam egy hangtalan „sajnálom”-t, majd felpattantam.

-          Harry!- kiáltottam fel és karjaimmal átöleltem a nyakát. Birtoklóan szorított magához. Végre valahára elengedett.

-          Mi ez a romantikázás a szökőkútnál?- járatta tekintetét köztem és Neal közt, miközben fenyegetően magasodott az ülő srác felé, aki erre feltápászkodott. Néhány centivel magasabb, mint Harry.

-          Romantika? Ugyan már! A parkban beszélgetek egy barátommal!- fonta össze karjait a mellkasa előtt Neal

-          Akkor sem tetszik!- fintorgott a zöld szemű és tett egy lépést Caffrey felé. Még volt időm, becsusszantam közéjük.

-          Hűtsd le magad, Harry!- néztem fel rá. Elkapta az állkapcsom, így késztetett arra, hogy továbbra is őt nézzem.

-          Hogy beszélsz te velem, mi?- sziszegte a fogai közt. Neal mellém lépett és elkapta a karját, amivel még mindig engem fogott.

-          Engedd el!- parancsolt rá erélyesen. Mikor rá sem hederítettek, erőteljesen megszorította Harry csuklóját. Erre néhány másodperc múlva zsibbadni kezdhetett és végre elengedett. Mielőtt leengedhette volna a kezét, levettem az eljegyzési gyűrűmet és a kezébe nyomtam.

-          Ez legyen csak nálad, amíg gondolkodom! Vagy ha nincs türelmed kivárni, akkor add oda a ribancnak, akivel múlt éjjel hemperegtél a hotelban!- kacsintottam rá, majd elkaptam Neal csuklóját és húztam magam után. Styles ledöbbenve ácsorgott még mindig, mi pedig már elég távol jártunk.  Megálltam és szembefordultam Caffrey-vel, hogy ismertessem a tervem. Visszasétáltunk a lakásunkhoz, összeszedtem néhány cuccot, majd meg sem álltunk Neal lakásáig. Odaérve felhívtam Claire-t, hogy ha Harry rajta keres, mondja, hogy ott vagyok, de nem akarok vele beszélni. Ez részben igaz, tényleg nem akarok vele beszélni. Elég jók a kapcsolataim ahhoz, hogy tudjam, az eljegyzés óta rendszeresen csal. Talán Ő sem akarja ezt igazából. Esetleg az a probléma, hogy egy ideje nem érintkeztünk. Sajnos vagy inkább nem sajnos, nem érzek iránta vágyat. Viszont Neal? Nos, Ő egy ilyen tipikus "bugyiszaggató" pillantásával elérné, hogy józan eszem vesztve szétdobjam neki a lábaim, majdnem hogy akárhol és akármikor. Ő az én drogom. Törvénytelen, bódító, ínycsiklandozó és függőséget okoz. Akkora veszélyt jelent rám, mint senki más. Vele lenni olyan, akár a gazellának az oroszlán karmai közé sétálás. Ezerszer meggyötörte már az összetört szívem és még kismilliószor meg fogja, de én engedem neki. Tudom, ez őrültség. És miért csinálom? Mert szeretem! Ölébe ültetett és a nyakamra adott egy édes csókot, mikor az eddigi néma csendet megtörte a telefonom hangja. Automatikusan el akartam utasítani, mikor megláttam, hogy anyám hív.
- Szia, anya!- köszöntem.
- Mégis hogy képzelted ezt, Jade Hailey Salfia? Visszaadtad az eljegyzési gyűrűt? Ez biztos annak az átkozott Rosalia-nak a műve! Ő beszélt rá, igaz?- visongott idegbeteg módjára. Az én agyamban pedig felment az a bizonyos pumpa.
-Jó, akkor vegyük pontonként. Az én kibaszott életem! Ha úgy döntök, hogy hozzávágom a gyémántot a kurvázó vőlegényemhez, akkor azt teszem! És ezt láttam jónak. Rosalia-t ne keverd bele, ő sokkal többet tett értem, mint Ti valaha fogtok és sokkal jobban ismer, úgyhogy ne vedd őt a szádra! Ha tudsz velem úgy beszélni, mint a felnőtt, önálló lányoddal és nem úgy, mint a cselédeddel, akkor hívj újra. Minden jót!- búcsúztam, majd megszakítottam a hívást a telefonomat pedig eldobtam az ágyon.
- Hailey?- vonta fel a szemöldökét Neal. Édesen nézett ki, ahogy elcsodálkozott.
- Igen, Hailey.- biccentettem halvány mosollyal. Minden erőmmel azon voltam, hogy Vele normálisan beszéljek, hisz' Harry és az anyám dühítettek fel, nem pedig Ő.
- Gyönyörű név!- simított végig ajkaival nyakamon.- Viszont nekem van némi elintéznivalóm. Megleszel addig?- érdeklődött.
- Az igazat megvallva nekem is lenne egy kis dolgom.- hintettem lágy csókot ajkaira. Felálltam az öléből, ő pedig az ajtóhoz indult, amit kinyitott nekem. Makulátlan udvariassága mindig mosolyra késztet. Úriember, aki műkincseket lop. Érdekes kombináció...
Megálltam a ház előtt, majd kiszálltam. Az ajtóhoz sétálva kikerestem a lakás számát és benyomtam. Régen jártam itt. A kaputelefon recsegve szólalt meg.
- Na ki vagyok?- szólaltam meg, mosolyomat visszatartva.
- Ki?- kérdezte egy, egy férfi hang? Meghallottam Rosa motyogását, majd kinyílt az ajtó. Besétáltam, majd lifttel felmentem az emeletre. Az ajtón két aprót koppintottam, mire rögtön kitárult. Rosalia a nyakamba ugrott és majd' kinyomta belőlem a szuszt.
- Kislány! De rég nem láttalak!- visongott boldogan. Ha nem ismerném, meg nem mondanám, hogy 30 éves.
- Hát igen, te is hiányoztál!- szorítottam magamhoz. Mikor elengedtem, feltűnt a kaputelefonban hallott férfihang gazdája. Egy feltűnően jóképű férfi, egyetlen szürke melegítőalsóban. Upsz, remélem nem zavartam meg semmit. Feltűnően végigmértem az uraságot, majd volt nevelőnőmhöz fordultam.
- Tényleg rég jártam itt! Bemutatsz?- vigyorogtam.
- Ó igen, ő Jason, a barátom! Jason, ő Jade, a legjobb barátnőm. Vagyis a nevelőnője voltam, de annak már tíz éve.- mesélte. Na igen, elrepült az idő! Leültünk egy tea mellé és beszédbe elegyedtünk. Jason aranyos, tökéletesen passzol Rosa-hoz. Megrezzent a telefonom és felnyitottam a billentyűzáramat. Üzenetem jött Harry-től, de nem foglalkoztam vele. Rosa viszont dadogva bökött a képernyőmre. A hátterem egy "selfie" volt, amit Neal készített, pontosan egy nagyon kellemes együttlét után. A lábai közt ültem, de ez a képen nem látszik. A lepedő a karjaim alá szorítva takarta melleimet. Oldalra hajolva csókot lehelek a szája sarkára, ő pedig azzal a tipikus titokzatos mosolyával nézett a kamerába. Kék szemeivel a kép szemlélőjének lelkéig hatolhatna. Haján látszott, hogy a heves szex közben többször belemarkoltam, mert sikerült eléggé összekócolnom. De muszáj bevallani, még így is a legszexisebb férfi volt, akit valaha láttam.
- Mi történt a zöld szeművel? Miért nem mondtad, hogy új pasid van?- háborodott fel.
- Ez így nem teljesen igaz!- kezdtem. 

#4 Szökevény

Sziasztok! Nagyon köszönöm a kommenteket, jól esett, hogy nem kellett értük könyörögni! Tartsátok meg ezt a jó szokást! xx

Visszabattyogtam a melóhelyre és lehúztam az utolsó óráimat. Teljesen kifáradva indultam haza. Tudtam, hogy egyedül leszek. Harry koncertezni van valahol az országban, csak most hirtelen nem jut eszembe, hogy hol. Meglepődtem, mikor láttam bent a fényt, ráadásul az ajtó résnyire nyitva volt.Lassan nyitottam be, majd elöntött a düh, mikor megláttam Caffrey-t, ahogy a falakon lógó képeket csodálta. Mindet én festettem.

-          Mi a francot keresel itt, Caffrey?- mordultam rá. Kimérten megfordult. Az ujján pörgette a lakáskulcsomat. Teljesen elképedtem. Arra eszméltem csak, hogy tenyerem csattant az arcán. Megdörzsölte a helyet, ahol piroslott az ütéstől.

-          Ezt most miért?- nézett rám azzal a jól ismert kóbor kutya nézéssel. Itt aztán végképp betelt a pohár.

-          Hogy miért?- visítottam. –Bekajáltam az idétlen Bonnie és Clyde dumádat, lefeküdtem veled, kisírtam magam a karjaid közt. Miután megkaptuk a pénzünket még éreztem az ajkaid által hagyott bizsergést, mikor főpáholyból nézhettem végig, ahogy a barátnődet csókolgatod! Pusztán ezért! Ja és talán kicsit az is zavar, hogy konkrétan betörtél hozzám!- ordítottam.

-          Mit vagy úgy oda? Te mondtad, hogy felfordul a gyomrod, ha a szerelmemre gondolsz! Na meg neked van férjed, nekem nem lehet barátnőm?- vont kérdőre.

-          Ő nem a férjem! És megmondtam, én mindig kamuzok!- rikácsoltam.

-          Jó, mindegy. Akkor ellopom azt a kicseszett szobrocskát nélküled!- rivallt rám. Vállat rántottam, majd elvettem tőle a kulcsomat és az ajtó felé intettem. Lelépett. Elindultam utána, de az ajtónál visszafordultam. Nem dobom el a becsületemet érte! Eléggé felhalmoztam a munkámban a lemaradást, így későig azon dolgoztam, mikor aztán Claire hívott. Neal-t bekasztnizták. Arra kért, hogy szabadítsam ki valahogy. Nagyot sóhajtottam, majd elindultam a fogdához. Az egyik rendőrcsávónál bekönyörögtem magam. Nem tudott ellenállni a kilátásnak, amit a rövid szoknyám nyújt a lábaimról. Ahogy beengedett a cellába, lenyúltam a kulcsát, a portán még a külső kapuét is. Bent egy szó nélkül odaadtam Caffrey-nek, majd kimentem. Nagy nehezen sikerült beszöknöm a szobába, ahol a kamerákat figyelik. A csávó elaludt. Végignéztem, ahogy Neal kisurran, majd leléptem én is. Kint várt a kocsiban. Beszálltam és hallgattam, ahogy hálálkodik, de mint aki meg sem hallotta, elvittem magamhoz, mert ha rájönnek, hogy lelépett, otthon fogják keresni. A lakásban hozzávágtam az egyik vendégszoba kulcsát, majd leültem, hogy végezzek a dolgommal.

-          Szerelmem!- szólított meg. Egy picit feldühített.

-          Rossz ajtón kopogsz. Hol volt a szerelmed, Caffrey, mikor meg kellett volna szöktetni? Na, hol volt a barátnőd?- álltam fel az asztaltól, olyan lendülettel, hogy felborult a székem is.

-          Én…- motyogott.

-          Na mi van? Nem tudja, hogy mi vagy, Caffrey? Milyen szép az őszinte szerelem!- csaptam össze a tenyereimet, mintha elérzékenyültem volna.

-          Miért, Styles tudja, hogy műkincsrabló vagy? Őszinte szerelem. - fonta össze karjait a mellkasa előtt.

-          Harry Styles minden, csak nem a szerelmem! Az egyetlen, akit szeretni tudnék…- kezdtem.

-          Azzal mi van? Nem tud elviselni? Nem kellesz neki? Nem vagy elég jó, Jade Salfia?- hunyorgott.

-          Az egy rohadt paraszt és miután megszöktettem és hagytam, hogy nálam rejtőzzön, minden hülyeséget a fejemhez vág!- kiáltottam rá, majd nem tehetek róla, de elsírtam magam.

-          Hah, pont te mondtad, hogy mindig kamuzol.- mosolygott. De az én sírásom nem csillapodott, csak erősödött.

-          Köss rá egy kibaszott hazugságvizsgálóra, ha nem hiszel nekem! És ha valami nem tetszik, elsétálhatsz szépen Claire Parker lakására, ő tuti szívesen megossza veled a lakását. De ott van a barátnőd is, ő bizonyára örülne neki, ha beugranál hozzá így az éjszaka kellős közepén. Vagy kitudja, lehet, hogy van egy egész háremed. – ezzel sarkon fordultam és magamra zártam a mosdó ajtaját. Amíg zuhanyoztam, Neal folyamatosan püfölte az ajtót. Mikor végeztem, egy fekete babydoll-ban hagytam el a helyiséget.

-          Ki gondolta volna, az évszázad tolvajlánya hálóingben alszik!- lepődött meg.

-          Úgy mondod, mintha nem láttad volna még, miket hordok. - forgattam a szemem. –Amúgy csendben elárulnám, hogy ugyan ez volt rajtam a szövetkabát alatt, mikor éjszaka találkozót beszéltem meg veled, hogy odaadjam a festményt. –mondtam.

-          És én miért nem szaggattam le rólad a kabátot?- tette fel magának a kérdést, miközben megnyalta ajkát. Ez az átkozott! Miért kell ilyen piszok szexinek lennie? Keze a derekamra csúszott és magához húzott. Orrával végigsúrolta az arcomat, majd megállapodott a fülemnél.

-          Ne légy ilyen távolságtartó, Jade! Engedj közel magadhoz és megadom, amit senki más nem képes adni neked! –suttogta érzékien. A bőröm egész felülete egy pillanat alatt felhevült. Ez fokozódott, mikor belenyalt a fülembe, majd ráharapott a fülcimpámra.

-          Zuhanyozz le, addig hadd gondolkodjak!- kértem, majd egy puha, szűzies csókot nyomtam arcára. Ajkaimhoz dörgölte arcát, majd engedelmeskedett. Alig két perce folyt a víz, mikor megelégeltem a képzelgéseimet, amint Neal tökéletes testén lassan csordogál a meleg víz, így egyszerűen benyitottam, ledobáltam azt a hiányos kis öltözetemet is és bemásztam a zuhanykabinba. Hátulról átöleltem a hátát és egy nagy, cuppanós puszit nyomtam a két lapockája közé. Megfordult és karjait a derekamra fonta.

-          Eleget gondolkodtam, úgyhogy csatlakoztam. – villantottam szégyenlős mosolyt. Fújtatva elmosolyodott, majd mellkasát az enyémnek passzírozva csókolni kezdett.

A zuhany alattit folytattuk az ágyban, egészen hosszan. Neal fáradtan, izzadtan, kikarmolt háttal és kócos hajjal dőlt mellém. Megkérdezte, hogy Harry mit szólna hozzá, ha felhívná és közölné vele, hogy miután a zuhany alatt hosszasan smárolt a menyasszonyával, utána jól meg is dugta, méghozzá az ő ágyában. Elnevettem magam és közöltem, hogy nagyjából azonnal hazaindulna és kirángatna minket az ágyból. Felhúzta magát ülő helyzetben, én pedig átvetettem a lábam a csípőjén, így az ölében ültem. Egy rekedtes sóhaj csúszott ki a torkán, tekintve, hogy anyaszült meztelenek voltunk mindketten. Oldalra dőlve kihúztam a fiókot és turkálni kezdtem benne, végig Neal szemébe bámulva. Mikor a kezembe akadt, amit kerestem, kivettem és visszacsaptam a fiókot. Fogaim közé csíptem a csomagolást és amennyire csak tudtam, érzékien téptem le. Meglengettem előtte a félig kicsomagolt óvszert.  Elvigyorodott, felgörgette, majd nyomtunk még egy menetet. Reggel kuncogva vettem tudomásul, hogy az ágy támlája lekapott egy kis vakolatot a falról, ahogy az este folyamatosan neki ütődött. Ahogy felálltam, kicsit felszisszentem az enyhe, mégis zsibbasztó kis fájdalomra. Komoly igénybevétele volt a nőiességemnek a múlt éjjel a megszokotthoz képest. A lepedőbe burkolózva indultam a konyhába. Készítettem két kávét és ahogy a bögrékkel haladtam vissza, egyből tudtam, jól indul a napom. Neal az ágyon ült. A takaró a dereka köré csavarodva, ő pedig széles mosollyal üdvözölt. Eszembe jutott, amit tini éveim alatt mondogatott fiatal, pimasz nevelőnőm „A férfiakat az teszi boldoggá, ha megfelelő helyen, megfelelő módszerrel fárasztod őket le” Apropó, ha már itt járunk, valamikor meg kéne látogatnom. Claire mellett ő az egyetlen, aki tudja, mennyire nem szívlelem a Harry-vel való házasság gondolatát.

-          Te csak ne vigyorogj, Neal Caffrey! Fáj!- vinnyogtam, persze mosolyogva. Kimászott az ágyból, tökéletesen meztelenül és megállt előttem. Kivette a kezemből a bögréket, letette az éjjeliszekrényre és magához vont.

-          Ez teljes egészében a te sarad, Jade! Kielégíthetetlen vagy!- motyogta a nyakamba, ahogy finoman harapdált.

-          Kikérem magamnak! Nem az én hibám, hogy nem tudok ellenállni a rosszfiúknak!- mondtam, majd hosszan megcsókoltam. A kávémmal az erkélyhez sétáltam, karjaimmal magamra szorítva a lepedőt. Őszintén meglepődtem, mikor Neal karjai a derekamra fonódtak, ő pedig édesen csókolgatni kezdte a nyakam.

-          Neal, Neal!- kuncogtam, ahogy arcát egyre inkább a nyakamba fúrta. – Ha a szomszéd öregasszony meglát minket, lebukunk! – önkéntelenül oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban a nyakamhoz férjen.

 Szembefordított magával, széthúzta rajtam a lepedőt, majd szorosan hozzám simulva összefogta a háta mögött. Egészen feltüzelt a tudat, hogy az erkélyemen állunk meztelenül, egy lepedő alatt összesimulva, tudva, hogy bármelyik szomszéd megláthat így minket és elkotyoghatja a vőlegényemnek, amit látott. Nem, mintha ő nem csalt volna már meg. Némán játékra hívtuk egymást. Mit sem törődve összesimuló bőrünkkel, igyekeztünk minél tovább a másik szemébe nézni, miközben ittuk a kávénkat.  Egyszerre törtünk meg és mozdultunk egymás felé. Váltottunk egy vad csókot, majd besétáltunk a szobába. Behúztam az erkélyajtót, majd a konyhába indultam, hogy elöblítsem a bögréket, majd betegyem a mosogatógépbe. Neal viszont nem jött velem, kibújt a lepedő alól. Mikor visszaértem az ágyam szélén ült. Odasétáltam hozzá, végigsimítottam gyönyörű arcát. Ujjaimat finoman bizsergette a reggeli borostája. Férfiasan szexi dolognak tartottam. Kicsit viszont meglepődtem, mikor letekerte rólam a textilt és az ágyra dobta. Mielőtt meg tudtam volna szólalni, megfogta a derekamat, közelebb húzott magához és nyomott egy cuppanós puszit a köldököm fölé.

-          Ne takargasd magad. Én egyszerűen odáig vagyok a csupasz látványodtól, más meg úgy sem lát. - dörgölte orrát a hasamhoz.

 Halkan felnevettem, majd elmentem öltözködni. Mikor elkészültem felajánlottam neki Harry ruháit, de tiltakozott. Megkért, hogy menjek el a lakására és hozzak neki ruhát. Az ágyamban fetrengett, mikor odaléptem hozzá a kulcsokért. Meglengette előttem, én pedig érte nyúltam, de eltartotta tőlem a lehető legtávolabbra.

-          Caffrey, ha nem vagy hajlandó a vőlegényem ruháit hordani, ajánlom add ide azokat a rohadt kulcsokat!- fenyegettem. Felém tartotta az arcát. Nem bírtam tovább a bosszús ábrázatot, elnevettem magam, majd megcsókoltam. A kezembe csúsztatta a kulcscsomót.

-          Hálás köszönetem!- mosolyodtam el, majd adtam neki még egy csókot és leléptem.

A gardróbjában turkáltam és két ing közt vacilláltam, mikor nyílt a bejárati ajtó. Magassarkú kopogásra lettem figyelmes. 

#3 Szeszélyes

-          -VELED szeretnék lenni!- suttogtam ajkaira, majd megcsókoltam.

A kép Claire-nél van, így nekünk nincs más dolgunk, mint kiélvezni, hogy egy hullámhosszon vagyunk éppen. A lakásban levettem a kabátom, így csak egy ruha volt rajtam. Elég rövid, de láthatóan Caffrey-nek bejön. Töltött egy pohár bort, majd a kanapéhoz vezetett és az ölébe ültetett.

-         -A modern Bonnie és Clyde-ra!- koccintotta poharát az enyémhez. 

-         - Remélem, mi tovább húzzuk. - nevettem fel.  Elkortyolgattuk a bort, majd felálltam az öléből.

-          -Nos, ha már ragaszkodsz hozzám, akkor használatba veszem a zuhanykabint. - jelentettem be.

-          -Csatlakozom!- tette le a poharát a dohányzóasztalra. Ujjait az enyémekre kulcsolta és a mosdóba vezetett.  Szembefordított magával és a derekamat markolta, majd kezei felcsúsztak a hátamon a ruhám cipzárára. Eközben gomboltam az ingét, ami így lelógott a válláról én pedig csodás felsőtestét csodáltam.  Két keze közé fogta az arcomat, megcsókolt, majd elkezdett kihámozni a ruhámból. Közben levettem róla az ingét és már a nadrágjával foglalkoztam. Kicsatoltam a szíját és kigomboltam a nadrágot.  Hamarosan egyetlen szál alsógatyában ácsorgott előttem. Kétségtelenül a legszexisebb, amit valaha láttam.  

És ez volt az előzménye annak, hogy éjszaka full pucéran ébredtem a valaha volt egyik legnagyobb svindler ágyában, méghozzá a telefonom csörgésére. Harry keresett, szó szerint. Hangján hallatszott, hogy ivott, nem is keveset.  Dühösen másztam ki az ágyból és összeszedegettem a gönceimet. Mikor rendbe hoztam magam, megálltam az ágy mellett, ahol a tettestársam édesen aludt. Nehezemre esett felkelteni, olyan békés látványt nyújtott, de nem akartam, hogy mikor egyedül ébred, félreértse a helyzetet.

-         - Hé, Caffrey!- keltegettem. Nyöszörgött egyet, ezzel kuncogásra késztetve, majd felnyitotta gyönyörű kék szemeit. - Le kell lépnem. - közöltem.

-         -Ne hagyj itt!- kérlelt. Annyira édesen csinálta, komolyan meggondoltam, hogy maradok.

-          Muszáj mennem!- hajoltam közel hozzá egy csókért.  Hüvelykujjával arccsontomat simogatta. Feltápászkodott és kikísért az ajtóig. Ott elkapott, magához vont és megcsókolt.

-         - Hívj reggel, Bonnie! - vigyorgott.

-         - Úgy lesz, Clyde! –biccentettem, majd egy utolsó mosollyal elhagytam a helyet.

Hazaérve a részeg vőlegényem faszságai fogadtak. Az általában tiszta, rendes lakásunk most tele volt piás üvegekkel és ruhadarabokkal. Az a gyökér meg ült a zuhanykabinban és folyatta magára a hideg vizet. Kirángattam onnan és hozzávágtam egy törölközőt. A gardróbban átöltöztem és az ágyba vetődtem. Harry letelepedett mellém és elkezdett tapizni.

-          -Tudod, eléggé elengedted magad. Nem túl feszesek a combjaid, hasat is növesztettél, na meg a melled is kicsi. Sehol sem vagy azokhoz a lányokhoz, akikkel lehetnék, de egyelőre te is megteszed. – Harry

-        -  Miért beszélsz velem így?- kérdeztem. Általában rendesen viselkedik velem.

-         - Mert nem érdemelsz többet. Egy senki vagy! Látnod kéne, az a nyomorult Caffrey hogy néz rád. Mint egy istennőre. És ő is pont olyan, mint te! Egy értéktelen senki! Igazából összevalók vagytok! Nem is tudom, miért mentem bele a szüleid ajánlatába, miszerint ismerjelek meg. – köpte a szavakat. Nem szoktam elérzékenyülni, de ezekkel a szavakkal rettentően a szívembe gázolt. Máskor mindig kitartok és csak azért sem veszem fel a sértést, mert akkor értelmetlen, de most nem tudtam megállni. Kikászálódtam az ágyból, gyorsan magamra rángattam valamit és a kabátommal a kezemben az ajtóhoz mentem.

-         - Most elmegyek. Csak nehogy megbánd, amiket mondtál nekem. - vigyorogtam rá a könnyeimen keresztül, majd kirohantam a házból és meg sem álltam Neal lakásáig. Veszett módjára kezdtem püfölni az ajtót.

-          -Ember, elmúlt éjfél! Na jó, megyek már!- kiabált ki. Meztelen lábai csattogtak a fapadlón, ahogy közeledett. Zörgött a zár, majd kitárta az ajtót, én pedig szó nélkül sírva a karjaiba borultam. Felemelt és bevitt a lakásba, leült velem az ágyra, így az ölébe kucorodva zokogtam.

-          -Mi történt, szerelmem?- kérdezte, miközben a hátam simogatta. Nem is látszik rajta, hogy épp most kelt fel, az viszont, hogy mennyire aggódik, nagyon is.

-          -Harry… -sírtam fel újra.

-          -Mit tett?- feszült meg alattam az egész teste. Szinte rázta a düh.

-          -Csak megbántott- töröltem le a könnyeimet, majd elmeséltem az egész sztorit.

-         - Engem úgy sérteget, ahogy kedve tartja, de azért, amiket neked mondott fizetni fog!- szorította ökölbe a kezét.

-         - Egy valamiben igaza volt. – motyogtam. Neal kérdő tekintetét látva folytattam. –Azt mondta, hogy összevalók vagyunk. Te és Én- suttogtam el a végét. Egyetértett velem, majd felemelt, bedugott az ágyába és a villanykapcsolóhoz sétált. Lekapcsolta, majd mellém bújt. Izmos karjai közé vont, így aludtunk el.

Reggel, mikor felébredtem, egyedül voltam az ágyban, de szinte rögtön hazaérkezett Caffrey. Méghozzá kávéval! Így még jobban szeretem. Miután megittuk a kávét, elindultunk a lakásomhoz, hogy átöltözhessek, mielőtt találkozunk Claire-el. Harry otthon volt. Ennek ellenére Neal nem zavartatta magát, ugyanúgy átkarolt, miközben besétáltunk.

-          -Megköszönném, ha nem ölelgetnéd a menyasszonyomat. – szólalt fel Harry. Caffrey nemes egyszerűséggel elnevette magát.

-          -Szóval a menyasszonyod. És megbecsülöd eléggé?- vonta fel szemöldökét.

-          -Milyen kérdés ez? Persze, hogy megbecsülöm!- háborodott fel.

-          -Igen? Nos, hagy mondjak valamit. A menyasszonyod tegnap este a karjaim közt zokogott, miután te senkinek és értéktelennek nevezted, megjegyzem velem együtt. Úgyhogy ha bármit akarsz előbb vedd észre, milyen hatalmas kincset tudhatsz a magadénak!- mondta, közben vetett rám egy pillantást, amiben talán, de mondom, csak TALÁN szerelmet véltem felfedezni. Elrohantam öltözni.

-          -Miről beszél?- kérdezte tőlem Harry, mikor visszaértem.

-          -A tegnap este történtekről. Most mennem kell. Majd megbeszéljük. Caffrey!- intettem, hogy kövessen. Kocsiba pattanva elhajtottunk a parkhoz. Claire várt ránk. Nem álltunk meg mellette, nehogy feltűnést keltsen a jókora pénzköteg, amit nekünk ad. Így inkább a nyitott táskámba csúsztatta, mikor olyan szögben álltunk, hogy senki sem láthatta. A parkon keresztül visszaballagtunk a kocsihoz. Beültünk és előkotortam a pénzt.

-          -Ó, Miss Parker alapos, mint mindig. Egybe adta ide a pénzünket, de megjelölte a közepét, hogy ne verhessük át egymást. – nevettem fel halkan.

-          -Képes lennél átverni?- pislogott rám Neal kiskutya szemekkel. Közel hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg.

-          -Szemrebbenés nélkül!- mosolyodtam el.

-          -Akkor jó, mert simán az arcodba hazudnék én is. - vigyorgott. Felhívás keringőre? Megkértem, hogy hazudjon valamit, mire azt mondta, szeret.  Üdv régi, bunkó, igazi Caffrey!

Természetesen innentől egészen a lakásáig ordibáltunk egymással, akár egy idős, szeleburdi házaspár.  Ott kiszállt a kocsiból, pedig pont én érveltem. Utána kiáltottam, mire csak visszafordult, behajolt a lehúzott ablakon és megcsókolt. Rám kacsintott, majd besétált a lakásába. Egy ideig ültem és a fejemet fogva magam elé bámultam. Nem tudtam felfogni a történteket. Véletlen mindketten ugyanakkor akartuk ellopni ugyanazt a képet, innen eljutottunk odáig, hogy közös ügyünk volt, megismerte a vőlegényemet, lefeküdtünk és talán beleszerettem. Megráztam a fejem, majd indulni készültem, mikor egy lány haladt át előttem az úton és felment egyenesen Caffrey lakásához. A lánynak kulcsa volt az ajtóhoz. Az ablakból pedig volt szerencsém látni egy igazán szenvedélyes csókot. Szóval két vasat tart a tűzbe. Hát teszek róla, hogy az egyik igencsak lehűljön.  Hazafelé felhívtam Claire-t és közöltem vele, hogy többé nem dolgozok együtt Caffrey-vel. A válaszát meg sem várva kinyomtam a telefont. Beparkoltam a mélygarázsba és visszasétáltam a lakáshoz. Harry a srácokkal várt otthon. Elénekeltette velük a Still The One című számukat.

-         - Srácok, édesek vagytok, amiért képesek voltatok idegyűlni, hogy megbékítsetek, de ez max. 2 évvel ezelőtt vált volna be. Bocsi!- mondtam, majd elszeparáltam magam a szobába. Tény, hogy a Caffrey okozta csalódás dolgozott bennem igazán. Én meg szegény Harry-n vezetem le.

Kis idő múltán, mikor végre lenyugodtam, kimentem a szobából. Harry pont a srácokat kísérhette ki, mert az ajtótól jött vissza. Megálltam előtte és megöleltem.

-          -Sajnálom!- szorított magához. Néha borzalmasan jól esik, hogy van nekem. Akármennyire is nem tudok szerelmes lenni már belé.

-         - Ne tedd! Végül is igazad volt!- motyogtam. Letelepedtünk a kanapéra és filmeztünk egész este. Hát, ha ez vár rám egész hátralévő életemben, én öngyilkos leszek.

Reggel bementem a munkahelyemre, leadtam a jelentéseimet és dolgoztam egy kicsit. Éppen ebédszünetre indultam, mikor megjelent Caffrey.

-         - Bocs, most nincs rád időm, eszem egy kicsit és jövök is vissza, robotolni. – mondtam, majd igyekeztem kikerülni az ajtóban. Sikeresen kijutottam az utcára, de rögtön utánam kapott.

-         - Mi az, hogy nem vagy hajlandó többé velem dolgozni? Claire felhívott, hogy mi a fenét csináltam. –faggatott. Próbáltam nem törődni vele, de jött mellettem végig a járdán. A büfében leült velem szemben az asztalhoz, úgyhogy muszáj voltam beszélni vele.

-         - Na ide figyelj, Caffrey! Én nem húzok sorszámot, ha férfiakról van szó. Csak olyannal kezdek, akinél egyetlen vagyok, értve?- böktem felé a bagettemmel.

-         - Ez nem a szerelemről szól, cukipofa.- rázta a fejét. Legszívesebben sikítottam volna, bőgtem volna és elküldtem volna a fenébe.

-         - Ezt örömmel hallom, mert csak attól, hogy a szerelmet emlegetik veled kapcsolatban, felfordul a gyomrom!- hazudtam. –Ennek ellenére nem akarok veled dolgozni. - közöltem. Áthajolt az asztal fölött és egyik kezét az arcomra simította.

-          -Hazudsz!- nézett mélyen a szemembe.
     - Én mindig!- nevettem el magam kínomban, majd felálltam az asztaltól. - Köszönöm az ebédet!- mondtam, majd otthagytam a számlámmal együtt.

#2 Az első közös meló

Sziasztok! Itt is az új rész, csak annyit, hogy remélem erre nem kell kommentet kunyiznom! Mikor azt kértem, hogy akár tetszik, akár nem, kommenteljetek, úgy gondoltam! Minek is rabolnánk egymás idejét feleslegesen, nemde? Szóval ha szerintetek NEM JÓ szóljatok!! Nektek is jobb, mert megszabadultok a felesleges kiírásaimtól, nekem is, mert nem kell azon aggódnom, hogy kiraktam-e a részt, vagy csak akartam. Nem is húzom tovább, jó olvasást! xx

-          Jó reggelt, Jade!- vigyorgott boldogan.

-           Honnan tudtad, hogy én fogok kilépni és nem Harry?- kuncogtam.

-          Jó reggelt, Neal! Hogy vagy?- mondta, mire vállon csaptam. – Amúgy kifigyeltem, amíg a kis selyemfiú lelép a barátaival. –tette hozzá. A megszólításra elnevettem magam.

-          Akkor most szeretnéd vissza a tárcádat, ugye?- mosolyogtam, mire csak bólogatott. –Mivel láthatod, ez nem az a kabát, ami tegnap volt rajtam, így muszáj leszel belépni az oroszlán barlangjába!- tártam ki előtte az ajtót. Maga elé engedett.

-          Így bízol bennem?- pillantott rám komoly arccal. A szemén viszont láttam, hogy igazából mosolyog.

-          Nincs itt semmi, amit lenyúlhatnál. - vontam vállat. A gardróbhoz léptem és elővettem a pénztárcát a szövetkabátom zsebéből. Visszasétáltam a nappaliba. Az istenverte Caffrey a kanapémon terpeszkedett. Megálltam előtte, majd egy pillanat alatt az ölében találtam magam.

-          Biztos vagy benne, hogy nincs itt semmi a számomra?- kérdezte szórakozottan, majd meglengette előttem Harry egyik ezüst nyakláncát.

-          Nem az enyém, így vidd, ha akarod. –mondtam.

-          Gondoltam, hogy nem a tiéd. Jó ezüst, de nem túl értékes. - vizslatta a kezében tartott ékszert.

-          Akkor miért mutattad meg?- hitetlenkedtem.

-          Hogy az ölembe ülj. - vigyorgott

-          Nem önszántamból ültem ide!- morogtam

-          De legalább itt maradtál. –vont vállat egy édes kis mosoly keretében. Ezzel felpattantam, a mosoly pedig eltűnt.

-          Elkiabáltad. Most pedig légy olyan kedves és hívj meg egy kávéra! –mondtam.

-          Semmit sem bízol a véletlenre! - állapította meg. Kisétáltunk a házból és a közeli kávézóban leültünk.

Elmélyülten beszélgettünk. Egymás szemébe bámulva meséltük el egymásnak a legjobb ügyeinket. Még az asztalra kirakott kis tasakos tejporral és kristálycukorral is elszórakoztunk.  Tény, hogy mindketten jók vagyunk a lopás művészetében. Éppen elbűvölve figyeltem, ahogy mesél, mikor megérkezett a haverom.      

             -Ejnye Jade! Ha kedvelném Harry-t, tuti beköpnélek!- ölelt meg Claire. Ja, igen, ez a haver történetesen lány. Mit sem törődve a „megöllek” nézésemmel, megállt Caffrey előtt.

-          Claire Parker!- nyújtotta a kezét. Neal kézen csókolta, majd épp bemutatkozott volna. – Te pedig a híres-neves Neal Caffrey. – bólogatott.

Innentől mintha ott sem lettem volna, nem foglalkoztak velem. Claire ugyan olyan elvarázsolva hallgatta Neal sztorijait, mint az előbb én. A jobb kezem ez a nő, de most a pokol legforróbb és legsötétebb bugyrába kívántam -Caffrey-vel együtt-

-           Na én nem is zavarok tovább! Köszönöm a kávét!- álltam fel az asztaltól, majd elindultam. Bár elég szarul esett, hogy így letojta a fejem Claire megjelenése miatt, de legalább a kulcsát lenyúltam. Ostoba Neal! Nem szabad kirakni az asztalra a kulcsokat!  Magamban mulattam egészen hazáig.

A valós munkámmal is foglalkoznom kellett kicsit, úgyhogy leültem valami jelentést írni. A telefonom a kezembe akadt, mikor a tollamat kerestem. Úgy döntöttem, írok egy üzenetet. „A zárt ajtót kulcs nyitja. Nem hiányzik valami?”  Éppen hogy csak elküldtem, mikor valaki betrappolt a házba.  Felálltam és elnevettem magam, mikor megláttam dühös ábrázatát. Még így is a legszebb férfi volt, akit valaha láttam. Megállt előttem, az orrnyergét masszírozta, miközben én csak kuncogtam.

-          Kérem a kulcsaimat!- bökte ki. Ekkor jöttem rá, hogy sokkal inkább szórakoztatja a dolog, minthogy bosszantaná.

-          Miben jó az nekem, ha visszaadom?- fontam össze karjaimat mellkasom előtt.

-          Kapsz egy puszit. - röhögött.

-          Most lefizetni vagy fenyegetni akarsz?- nevettem el magam. Elkapta a karjaimat és az oldalamhoz szorította.  Elengedett majd levette a kandalló pereméről az egyik fényképet. Harry volt rajta.

-         Ne mondd, hogy jobban csókol, mint Én!- suttogta. Mintha könyörgött volna.

-          Fogalmam sincs, egyszer csókoltalak meg, akkor sem azért, hogy megtudjam, hogyan csókolsz, Caffrey!- vágtam oda. Még mindig sértett voltam a kávézós Claire ügy miatt.

-          Egyébként Parker tett egy ajánlatot. –vetette oda, mint aki nem is foglalkozik a csókos dologgal. Várakozón pillantottam rá, így folytatta. - Lenne egy kép, amiről hallotta, hogy nagyon jó áron kelne el, csak hát el kéne lopni. És szerinte Nekünk kéne ellopni.-magyarázott.

-          Veled kellene dolgoznom?- vontam fel fél szemöldököm, mire bólintott. – Átgondolhatom?- kérdeztem.

-          Ma este lenne a dolog, úgyhogy gyorsan gondolkodj!- mondta.

-          Ennyi idő alatt sehogy sem hozzuk össze a tervet!- akadtam ki.

-          Ugyan, baby! A szakma legjobbjai vagyunk! Együtt menni fog!- fogta meg a csípőmet.  Mélyen egymás szemébe néztünk.

-          Benne vagyok! Elteszem ezt a szart és ülhetünk is le, agyalni!- vigyorogtam rá. Levette a zakóját és munkához láttunk. Időközben megérkezett Claire és ami a legnagyobb gond, hogy Harry is. Nem igazán tetszett neki a kis team munkálkodásunk. Claire gondolom nem zavarta, Caffrey annál inkább. Mikor kezet fogtak, azon agyaltam, melyik srác ugrik hamarabb a másiknak.  Harry a kanapéra ült és akár a sas, figyelt minket, mi meg így csendben ültünk. Megelégeltem, hogy nem veszi észre magát, így felálltam és az irodámba tereltem a kis csapatot, majd nyomatékosan Harry-re nézve becsaptam az ajtót. Végül összeállt a terv. Indultunk lopni.  Az épületbe könnyű volt bejutni, már csak az volt kicsit nehéz, hogy a képhez eljussunk. Le kellett volna másznom valami kötélen, ahogy Neal tette, de én inkább lifttel mentem. Így érthetően hamarabb odaértem.

-          Hát te?- kérdezte kifulladva. Szegény.

-          Találtam liftet. –vontam meg a vállam.

-          És miért nem szóltál?- háborodott fel.

-          Mert nem akartam. – nevettem. Idegesen túrt a hajába.

-          Lehetetlen vagy! Nem tudnál együtt működni?- kiabált.

-          Ki kell érdemelned. vigyorogtam. Annyira odáig vagyok ezért a seggfejért, hogy az nem normális.

-          Utállak!- fújtatott.

-          Örülök neki!- jegyeztem meg, még mindig mosolyogva. Azt hiszem, enyhén túlfeszítettem a húrt. Komolyan azt hittem, hogy megpofoz, de akkor hirtelen magához rántott és megcsókolt. Én meg visszacsókoltam, ó, de még mennyire! Éhesen faltuk egymás ajkát. Levegő híján elváltunk egymástól. Olyan varázslatos pillanat volt. És most nem rontotta el semmilyen bunkó vagy nagyképű beszólással.

-          Gyerünk szépségem, szerezzünk némi zsebpénzt!- kacsintott rám, utalva, hogy folytassuk a dolgunkat.

Sikerült ellopni a képet, nem valami nagy, de piszok értékes. Ha háromfelé osszuk a pénzt, úgy is elég lenne minimum két hónapig. A kocsiban elől ültem Neal mellett. Kicsit meglepett, mikor megfogta a kezem. Ránéztem, vetett rám egy pillantást, elmosolyodott, visszamosolyogtam, majd kibámultam az ablakon. Claire-t kitettük a házánál, majd Neal megállt egy lakás előtt.

-          Remélem nincs ellenedre, hogy nálam töltsd az estét. Vagy a barátoddal szeretnél lenni?- kérdezte.

#1 Különös találkozás

Diplomata lánynak lenni unalmas. Kaptam egy nevelőnőt meg egy testőrt, a szüleim járták a világot és alig találkoztam velük. Mondhatni nem is ismernek engem. Ezt főleg az erősíti, hogy egyáltalán nem ismerik az ízlésemet.  Feleségül akarnak adni valami sztárocskához.  Ráadásul 5 évvel fiatalabb nálam. Kérdés, hogy a feleségének akar-e, vagy a bébiszitterének. Így éldegélek én unatkozva Harry Styles mellett. Mi nem egy világ vagyunk. Ő a jó fiú, én meg a rossz kislány. A szüleim nem tudják milyen romlott vagyok.  Festményeket lopok, de műkincsben is érdekelt vagyok.  Állítólag elbűvölő külsőmnek köszönhetem nagyrészt, hogy nem bukok le. Na meg a származásom. Diplomata szülők lánya? Akkor tuti nem ő volt! Aha, hogyne. Én nem ennek tulajdonítom a sikerem. Egyszerűen a profizmusomnak.  Szegény Harry abba az ábrándba ringatja magát, hogy történész vagyok.  Jó poén.   Az asztalom fölé görnyedve ezen röhögök magamban, miközben tervezgetem a legújabb lopást. Egy nagyon híres festményt hoztak a városba kiállításra. Készítek egy hamisítványt, megfújom az eredetit. Kicserélem a keretüket, majd miután az eredetit eladták, a hamisat visszajuttatom a múzeumnak. A lopáson és a hamisításon kívül semmi dolgom nem lesz, úgyhogy a fotelemből nézem végig majd az egészet. Elég szép pénz lesz belőle az egyik haverom szerint. Ő passzolja el az eredetit. Profi, akárcsak én. Jó csapat vagyunk együtt.

Kész vagyok a hamisítvánnyal, megtudtam hol lesz a kép, ismerem a kamerák látószögét, úgyhogy minden adott. Szépen beöltöztem és a múzeumhoz érve beadtam, hogy ellenőrizni kell a termet. Simán beengedtek. Az ajtót nyitva hagytam a könnyebb menekülés érdekében. A látszat kedvéért ellenőrizgettem, majd leadtam a jelet a haveromnak, aki távirányítással kikapcsolta a kamerákat. Elkezdtem tapogatózni a sötétben a kép után, de nem találtam, viszont valakinek nekiütköztem. Egy zseblámpával a pofámba világított.

- Jade Salfia!- hallottam meg az oly ismerős hangot. 

-Neal Caffrey!- egyenesedtem fel. - Mit keresel itt?- fontam össze mellkasom előtt a karjaimat.

-Ezt!- emelte fel a képet. Nem! 

-Sajnálattal közlöm, hogy azt nem viszed magaddal!- vettem ki a kezéből.

-Gondoltál volna erre akkor, mikor nyitva hagytad nekem az ajtót. - magasodott felém. Már meg is van a taktika! A képet a fal mellé támasztottam, majd Caffrey felé indultam. A lehető legkihívóbban lépkedtem oda hozzá.

-Mi ugyan olyanok vagyunk. - csúsztattam be kezem a nyitott zakója alá. A falnak toltam. Lassan gomboltam ki az ingjét. Néhány apró csókot nyomtam a nyakára, ő pedig hátravetett fejjel mélyen lélegzett.

-Kihívás keringőre?- sóhajtotta. Ó de még mennyire. Nem szóltam semmit, csak tovább kényeztettem. Észrevétlenül kihúztam a kabátomból az övet és megcsókoltam Neal-t, közben jó szorosan összekötöttem a csuklóit, így legalább a képet nem tudja talán elvenni. Mikor ráeszmélt, mi is történt, elhúzta a fejét.

-Tökéletes tolvaj lennél. Az egyetlen baj veled, hogy pasi vagy és nem tudsz ellenállni a nők csábításának!- rákacsintottam, majd a képpel együtt meglógtam. Kint bedobtam a kocsiba a cuccot, a haverom indított és leléptünk.

 Otthon félálomban kicseréltem rajtuk a keretet, eldugtam őket az irodámban lévő szekrény mögé, majd egy zuhany után lefeküdtem. Akármennyire álmos voltam, nem tudtam aludni, az az átkozott járt a fejemben. Pont én mondtam neki, hogy túl könnyű elcsábítani, de lemerném fogadni, hogy velem ellentétben ő nem az ajkaimra gondol. Elképesztően kívánatos férfi. És az a huncut mosoly, mikor megszólított. Az őrületbe kergetsz, Caffrey!  Kipattantam az ágyból, a pizsamámra felkaptam a szövetkabátomat, még szerencse, hogy combközépig ér. Felrángattam az egyik magassarkúmat, a képet becsomagoltam és küldtem egy e-mailt. Totál hülye vagyok! Kisétáltam az utcára és a megbeszélt helyen vártam rá.

-Veszélyes egy ilyen csinos nőnek ilyen későn egyedül ácsorognia egy utca sarkán!- suttogta. Egyik karjával a derekamat ölelte, mellkasa a hátamhoz simult, lehelete pedig a nyakamat csiklandozta.  Kezét lefejtettem magamról és szembe fordultam vele.

-Nézd, nem volt fair, amit tettem! Parancsolj, itt a kép!- nyújtottam át a cuccot. Szemei elkerekedtek és felvonta a szemöldökét. Nagyon megleptem.

-Várj, kitalálom! Biztosan hamis!- tippelt.

-Nem, ez az eredeti! És a tiéd! – pillantottam fel rá. Halványan elmosolyodott.

-Ha nem tudnám, hogy nem, azt hinném így próbálsz udvarolni!- nevetett halkan.

- Én? Ugyan! Álmodozz csak!- ciccegtem nagyképűen. 

-Akkor jó! És kösz, kihagynám inkább. A legszörnyűbb rémálmom lenne, amiben te szerepelnél!- vágta oda. Ez fájt.

- Örülök! Most pedig megyek és fogat mosok még vagy ötször és eltüntetem az emlékét is, hogy valaha hozzáértem a mocskos ajkaidhoz!- köptem sértetten és hátat fordítottam. Elindultam volna, de visszarántott. Elvesztettem az egyensúlyom és a karjaiba borultam. 

-Azért nem olyan szörnyűek azok az ajkak, nem?- vonta fel a fél szemöldökét. Huncut mosoly játszott arcán. Már majdnem megtörtem, de sikerült önmagam maradnom. 

-Én sem vagyok olyan borzalmas lidérc. Vagy mégis?- pillantottam rá ridegen. Legszívesebben a nyakkendőjénél fogva rángatnám be a szobámba.

-Abszolút nem!- suttogta, ajkai hozzáértek a fülcimpámhoz. Keze a csípőmet szorongatta, miközben ilyen bizalmas közelségben álltunk, mint tolvaj a tolvajjal. Megrezzent a telefonja, mire szétrebbentünk. Megnézte az üzenetet, majd zsebébe süllyesztette a készüléket. 

-Nos, öröm önnel üzletelni, Miss Salfia!- kezet csókolt, majd elsétált. Rögtön feltűnt, hogy lenyúlta a gyémántgyűrűmet, amit a szüleimtől kaptam. Sebaj, nálam van a pénztárcája, szerencsére a valós papírjaival és egészen sok készpénzzel. Ezzel pedig elintéztünk magunknak még egy találkát.

Hazaérve otthon találtam Harry-t. Hoppá. Mesélt a koncertről, én pedig a „munkámról” Annyira hiszi, hogy jó vagyok.  Pedig annyira nem vagyok jó. Üzenetet kaptam Mr. Caffrey-től, amiben az állt, hogy kéri vissza a tárcáját. Hangosan felnevettem.

-Mi történt?- érdeklődött Harry.

-Uhm, csak az egyik munkatársam. -kamuztam. Kikapta a kezemből a telefont és felolvasta az üzenetet, ami valahogy így szólt „Kedves Miss Salfia! Amennyiben nem tart rá különösebb igényt, kérném vissza a tárcámat! Ölel, csókol Neal Caffrey”

Azt hiszem, Harry-t nagyon érdekli, mióta vagyok én ennyire jóban a „munkatársaimmal” És az is tuti izgatja, hogy mit keres nálam a tárcája. Az meg végképp feltüzelte a kíváncsiságát, hogy a kabátom alatt miért csak hálóruha van. És hogy mindezt honnan tudom? Hát mert megkérdezte. Szép szokásomhoz híven nem mondtam semmit, csak bevonultam a fürdőszobába. Most éppen fogat mosni. Még szerencse, hogy magammal vittem a telefonomat, ugyanis Caffrey üzent.  Érdeklődött, hogy mit csinál a leggyönyörűbb tolvajlány. Azt feleltem, hogy ezt tőle kéne kérdezni. Mire jött a válasz: „Tőle kérdeztem” Majdnem hajnalig üzengettünk, de aztán elaludtam. Reggel egyedül ébredtem.  Harry sehol. Bizonyára a bandájával van. Egy gyors zuhany után elindultam reggelizni. Ahogy kinyitottam az ajtót csak egy kezet láttam, ami a gyűrűmet tartotta. Szinte rögtön megpillantottam az embert, akihez tartozik.

Nos, kezdetnek azt hiszem ennyi! Nagyon örülnék némi vélemény-nyilvánításnak! Ha tetszett és úgy érzitek, szívesen visszalátogatnátok,akkor iratkozzatok fel!