#7 Van Gogh

Neal barátnője már a szobájukban volt, Harry viszont bőszen kitartott mellettem, bár elég türelmetlen volt. - Menj csak, Baby! Megyek én is azonnal, csak mondanom kell valamit Caffrey-nek!- nyomtam egy lágy csókot vőlegényem ajkaira. Bólintott, majd egy Neal-nek szánt "hozzáneérj" pillantással eltűnt a szobánkban. - Végre kettesben!- csúsztatta kezét a csípőmre, közelebb vonva magához. Mellkasán támaszkodva igyekeztem eltolni őt magamtól.
- Mi a véreres dákót keresel itt?- suttogtam ingerülten.
- Azt, amit te! A szerelmemmel próbálok tölteni egy kis időt.- felelte.
- És azt nem tudnád egy olyan helyen, ahol én nem vagyok ott?- háborodtam fel és elindultam a szobába. Már pont becsuktam volna az ajtót, mikor meghallottam a válaszát.
- Ahhoz, hogy a szerelmemmel lehessek, neked is ott kell lenned!- suttogta, majd behátrált a szobájuk ajtaján. Aú, ez szíven ütött egy icipicit! De nem szabad most erre gondolnom! Azért jöttem ide, hogy a kapcsolatomat megmenthessem!
- Unatkozok!- lógtam lefelé az ágyról.
- Én is, cica!- jött oda hozzám Harry. Gyönyörű zöld szemei szokás szerint elvarázsoltak.
- Sétálni akarok!- nyöszörögtem. Lehajolt hozzám és lágy csókot nyomott ajkaimra.
- Menjünk!- mosolygott.
***
Hajnalban felébredtem, a tegnap esti üzenet jutott eszembe. A fene vigye el, nem akartam belemenni ebbe az egészbe. Halkan kikászálódtam az ágyból és meg sem álltam a medencéig. Sehol ez az anyaszomorító! Remélem átcseszte a fejemet, mert akkor tuti, hogy a barátnője szeme láttára herélem ki. Loccsanást hallottam, majd vizes bőr ért az enyémhez. Megfordultam és Neal állt előttem csurom vizesen. Nedves tincseit hátrasimította. Valami elég mélyen megmozdult bennem.
- Nincs is jobb egy kis reggeli testedzésnél, nemde?- mosolygott rám.
- Nem ezért vagyunk itt! Ki vele, Caffrey, mit akarsz?- tettem csípőre a kezeimet.
- Rajtad kívül?- vont közelebb magához. Észrevehetően végigfuttattam tekintetem csillogó felsőtestén. Mellkasának tónusait szépen kiemelte a víz.
- Neal, csupán 5 emelettel feljebb alszanak a párjaink. Mit művelünk itt?- kérdeztem meggyötört hangon.
- Hagyjuk most ezt! Lenne itt nekünk egy kis feladat. Egy felszínes, gazdag manus kibővítené a gyűjteményét egy van Gogh-al. Feketén rendeli valahonnan. Annyi lenne a dolog, hogy te lefoglalod a szállítót, addig én megszerzem a képet, Claire itt van, elpasszolja és dől a zseton! Ebből annyi lesz, hogy minimum fél évig fedezi a költségeinket, igen jó módban!- mosolyodott el. Az a csillanás a szemében, mikor egy műalkotásról -pontosabban annak az ellopásáról- beszél, valami elképesztő. Ezzel párosul még az a rossz fiús mosoly, csupasz felsőtest és máris orgazmus közeli állapotba kerülök. Elenyésző szögben, de megdőltem felé és puha csókot hintettem ajkaira, amin érzett kissé a klóros víz íze.
- Benne vagyok!- néztem mélyen a szemébe.
 - Ez a beszéd! Akkor most sipirc aludni, ki kell pihenned magad!- csapott játékosan fenekemre. Átöleltem derekát és felnéztem rá.
- De én nem akarok!- futtattam végig mutatóujjam kockás hasán.
- Itt maradhatsz velem is.- vont vállat, majd beugrott a medencébe. Várakozón pillantott rám, így elkezdtem kigombolni az ingemet. Megszabadultam a sortomtól és utána ugrottam. Hosszú hajamat hátrasimítottam.
- Hát maguk mit művelnek?- szólalt meg egy alkalmazott. Elhajoltam Neal-től. Kiúsztam szélre és kimásztam. A fiatal srác szájtátva bámult rám.
 - Elnézést. Tilos a medencében tartózkodni?- érdeklődtem kedvesen.
 - V-Végülis n-nem.- dadogott.
 - Köszönöm!- simítottam meg a vállát, majd visszaugrottam a vízbe. Caffrey magához húzott. Nedves bőrünk egymáshoz ért. Keze derekamról a fenekemre csúszott. Másik keze melltartóm csatjához vándorolt. - Akarlak!- mondta. Egy pillanatig gondolkodtam. Még sötét van, szóval Harry minimum 3 óráig még nem ébred fel. Karjaimmal átöleltem nyakát. Hosszan megcsókoltam...

***
Elegánsan kiöltözve üldögéltem a hotel halljában. Már csak Neal-re vártam.
- Hé baby!- súgta halkan. Arcom valósággal felragyoghatott hangja hallatán. A fenébe is! 
- Na? Indulhatunk?- kérdeztem.
- Ms Parker a helyén. A jelzésre vár és leállítja a liftet központi vezérléssel, hogy a mieink ne fogjanak gyanút.- kacsintott. A lift elé sétáltunk. Gyorsan megkértem Harry-t hogy jöjjön le a földszintre, Neal úgyszintén a  barátnőjének üzent. Vártunk egy kicsit, közben a lift kijelzőjét bámultuk. Elindultak már.
- Na jó, Claire! Ha szólok, állíthatod!- mondtam. Az emeletünktől hárommal lejjebb állíttattam meg.
Két szemközti sikátorból vártuk a kocsit, ami a festményt hozza. Hajszál pontos volt. Mikor kinyitotta a kocsit, hogy kivegye a dobozt, Neal intett, hogy menjek. Lassan közelítettem, ügyelve, hogy a ruhám ízlésesen eleget mutasson ahhoz, hogy egy rövid ideig velem foglalkozzon a futár.
- Elnézést, tudna segíteni egy picit?- szólítottam meg.
- Mit?- morogta lefelé nézve, majd rám pillantott. Szemei felcsillantak.
- Tudna egy picit segíteni nekem? Nem vagyok túl járatos errefelé. Egy barátnőm viszont ebédelni hívott a The Little Door nevű étterembe. Tudna segíteni, hogy merre induljak el?- mosolyogtam rá megnyerően.
- Nem az én pénztárcámhoz szabták ott az árakat, kisasszony, de talán, esetleg segítek- incselkedett.
- Mit kell tennem a segítségéért?- kacérkodtam. Hangosan nyelt egyet, majd lágyan karon ragadva elvezetett néhány méterre egy útkereszteződéshez.
- Nos, itt lefordul a Third Street-en és megy, ameddig meg nem látja a feliratot. Nincs túl messze, ígérem!- kacsintott.
- Hálás köszönetem!- simítottam meg karját, majd elindultam. Az étterem előtt parkol a bérelt kocsink. Neal már ott várt a dobozzal együtt.
- Ezt megint megcsináltuk!- vigyorgott.
- Meg bizony! Te viszont édes vagy ebben az egyenruhában!- karoltam át nyakát. A dobozt a földre rakta, majd átkarolta a derekamat.
- Ha ennyire bejön, talán futárnak állok, ha eléggé megszedtük magunkat!- csókolt meg lágyan. A dobozt a csomagtartóba tettük, majd kocsiba ültünk. Neal a hátsóülésen váltotta le a futár ruhát a sajátjaira. Sminktükörben folyton őt figyeltem.
- Tudom, hogy a puszta látványomtól megkívánsz, de az utat figyeld, Jade!- villantott szemtelen mosolyt. Fújtatva tettem, amire kért, majd az út hátralévő részében nem szóltam többet hozzá. Akkor sem, mikor beszélt hozzám. Claire a mélygarázsban várt ránk. A dobozt áttette a saját kocsijába, majd lelépett. A liftben Hazza üzenetét olvastam, miszerint ne haragudjak a fél órás késésért, csak beragadt a lift. Az emeletünkön az ajtó már nyílt volna, a feszes testtartásom pedig kiengedett. mikor Neal rácsapott ököllel az ajtó csukó gombra.
- Na jó, Salfia! Vagy elmondod, mi bajod, vagy itt állunk egész nap!- morogta komoly arckifejezéssel.
- Tudod mi az én bajom?- csattantam fel.