#1 Különös találkozás

Diplomata lánynak lenni unalmas. Kaptam egy nevelőnőt meg egy testőrt, a szüleim járták a világot és alig találkoztam velük. Mondhatni nem is ismernek engem. Ezt főleg az erősíti, hogy egyáltalán nem ismerik az ízlésemet.  Feleségül akarnak adni valami sztárocskához.  Ráadásul 5 évvel fiatalabb nálam. Kérdés, hogy a feleségének akar-e, vagy a bébiszitterének. Így éldegélek én unatkozva Harry Styles mellett. Mi nem egy világ vagyunk. Ő a jó fiú, én meg a rossz kislány. A szüleim nem tudják milyen romlott vagyok.  Festményeket lopok, de műkincsben is érdekelt vagyok.  Állítólag elbűvölő külsőmnek köszönhetem nagyrészt, hogy nem bukok le. Na meg a származásom. Diplomata szülők lánya? Akkor tuti nem ő volt! Aha, hogyne. Én nem ennek tulajdonítom a sikerem. Egyszerűen a profizmusomnak.  Szegény Harry abba az ábrándba ringatja magát, hogy történész vagyok.  Jó poén.   Az asztalom fölé görnyedve ezen röhögök magamban, miközben tervezgetem a legújabb lopást. Egy nagyon híres festményt hoztak a városba kiállításra. Készítek egy hamisítványt, megfújom az eredetit. Kicserélem a keretüket, majd miután az eredetit eladták, a hamisat visszajuttatom a múzeumnak. A lopáson és a hamisításon kívül semmi dolgom nem lesz, úgyhogy a fotelemből nézem végig majd az egészet. Elég szép pénz lesz belőle az egyik haverom szerint. Ő passzolja el az eredetit. Profi, akárcsak én. Jó csapat vagyunk együtt.

Kész vagyok a hamisítvánnyal, megtudtam hol lesz a kép, ismerem a kamerák látószögét, úgyhogy minden adott. Szépen beöltöztem és a múzeumhoz érve beadtam, hogy ellenőrizni kell a termet. Simán beengedtek. Az ajtót nyitva hagytam a könnyebb menekülés érdekében. A látszat kedvéért ellenőrizgettem, majd leadtam a jelet a haveromnak, aki távirányítással kikapcsolta a kamerákat. Elkezdtem tapogatózni a sötétben a kép után, de nem találtam, viszont valakinek nekiütköztem. Egy zseblámpával a pofámba világított.

- Jade Salfia!- hallottam meg az oly ismerős hangot. 

-Neal Caffrey!- egyenesedtem fel. - Mit keresel itt?- fontam össze mellkasom előtt a karjaimat.

-Ezt!- emelte fel a képet. Nem! 

-Sajnálattal közlöm, hogy azt nem viszed magaddal!- vettem ki a kezéből.

-Gondoltál volna erre akkor, mikor nyitva hagytad nekem az ajtót. - magasodott felém. Már meg is van a taktika! A képet a fal mellé támasztottam, majd Caffrey felé indultam. A lehető legkihívóbban lépkedtem oda hozzá.

-Mi ugyan olyanok vagyunk. - csúsztattam be kezem a nyitott zakója alá. A falnak toltam. Lassan gomboltam ki az ingjét. Néhány apró csókot nyomtam a nyakára, ő pedig hátravetett fejjel mélyen lélegzett.

-Kihívás keringőre?- sóhajtotta. Ó de még mennyire. Nem szóltam semmit, csak tovább kényeztettem. Észrevétlenül kihúztam a kabátomból az övet és megcsókoltam Neal-t, közben jó szorosan összekötöttem a csuklóit, így legalább a képet nem tudja talán elvenni. Mikor ráeszmélt, mi is történt, elhúzta a fejét.

-Tökéletes tolvaj lennél. Az egyetlen baj veled, hogy pasi vagy és nem tudsz ellenállni a nők csábításának!- rákacsintottam, majd a képpel együtt meglógtam. Kint bedobtam a kocsiba a cuccot, a haverom indított és leléptünk.

 Otthon félálomban kicseréltem rajtuk a keretet, eldugtam őket az irodámban lévő szekrény mögé, majd egy zuhany után lefeküdtem. Akármennyire álmos voltam, nem tudtam aludni, az az átkozott járt a fejemben. Pont én mondtam neki, hogy túl könnyű elcsábítani, de lemerném fogadni, hogy velem ellentétben ő nem az ajkaimra gondol. Elképesztően kívánatos férfi. És az a huncut mosoly, mikor megszólított. Az őrületbe kergetsz, Caffrey!  Kipattantam az ágyból, a pizsamámra felkaptam a szövetkabátomat, még szerencse, hogy combközépig ér. Felrángattam az egyik magassarkúmat, a képet becsomagoltam és küldtem egy e-mailt. Totál hülye vagyok! Kisétáltam az utcára és a megbeszélt helyen vártam rá.

-Veszélyes egy ilyen csinos nőnek ilyen későn egyedül ácsorognia egy utca sarkán!- suttogta. Egyik karjával a derekamat ölelte, mellkasa a hátamhoz simult, lehelete pedig a nyakamat csiklandozta.  Kezét lefejtettem magamról és szembe fordultam vele.

-Nézd, nem volt fair, amit tettem! Parancsolj, itt a kép!- nyújtottam át a cuccot. Szemei elkerekedtek és felvonta a szemöldökét. Nagyon megleptem.

-Várj, kitalálom! Biztosan hamis!- tippelt.

-Nem, ez az eredeti! És a tiéd! – pillantottam fel rá. Halványan elmosolyodott.

-Ha nem tudnám, hogy nem, azt hinném így próbálsz udvarolni!- nevetett halkan.

- Én? Ugyan! Álmodozz csak!- ciccegtem nagyképűen. 

-Akkor jó! És kösz, kihagynám inkább. A legszörnyűbb rémálmom lenne, amiben te szerepelnél!- vágta oda. Ez fájt.

- Örülök! Most pedig megyek és fogat mosok még vagy ötször és eltüntetem az emlékét is, hogy valaha hozzáértem a mocskos ajkaidhoz!- köptem sértetten és hátat fordítottam. Elindultam volna, de visszarántott. Elvesztettem az egyensúlyom és a karjaiba borultam. 

-Azért nem olyan szörnyűek azok az ajkak, nem?- vonta fel a fél szemöldökét. Huncut mosoly játszott arcán. Már majdnem megtörtem, de sikerült önmagam maradnom. 

-Én sem vagyok olyan borzalmas lidérc. Vagy mégis?- pillantottam rá ridegen. Legszívesebben a nyakkendőjénél fogva rángatnám be a szobámba.

-Abszolút nem!- suttogta, ajkai hozzáértek a fülcimpámhoz. Keze a csípőmet szorongatta, miközben ilyen bizalmas közelségben álltunk, mint tolvaj a tolvajjal. Megrezzent a telefonja, mire szétrebbentünk. Megnézte az üzenetet, majd zsebébe süllyesztette a készüléket. 

-Nos, öröm önnel üzletelni, Miss Salfia!- kezet csókolt, majd elsétált. Rögtön feltűnt, hogy lenyúlta a gyémántgyűrűmet, amit a szüleimtől kaptam. Sebaj, nálam van a pénztárcája, szerencsére a valós papírjaival és egészen sok készpénzzel. Ezzel pedig elintéztünk magunknak még egy találkát.

Hazaérve otthon találtam Harry-t. Hoppá. Mesélt a koncertről, én pedig a „munkámról” Annyira hiszi, hogy jó vagyok.  Pedig annyira nem vagyok jó. Üzenetet kaptam Mr. Caffrey-től, amiben az állt, hogy kéri vissza a tárcáját. Hangosan felnevettem.

-Mi történt?- érdeklődött Harry.

-Uhm, csak az egyik munkatársam. -kamuztam. Kikapta a kezemből a telefont és felolvasta az üzenetet, ami valahogy így szólt „Kedves Miss Salfia! Amennyiben nem tart rá különösebb igényt, kérném vissza a tárcámat! Ölel, csókol Neal Caffrey”

Azt hiszem, Harry-t nagyon érdekli, mióta vagyok én ennyire jóban a „munkatársaimmal” És az is tuti izgatja, hogy mit keres nálam a tárcája. Az meg végképp feltüzelte a kíváncsiságát, hogy a kabátom alatt miért csak hálóruha van. És hogy mindezt honnan tudom? Hát mert megkérdezte. Szép szokásomhoz híven nem mondtam semmit, csak bevonultam a fürdőszobába. Most éppen fogat mosni. Még szerencse, hogy magammal vittem a telefonomat, ugyanis Caffrey üzent.  Érdeklődött, hogy mit csinál a leggyönyörűbb tolvajlány. Azt feleltem, hogy ezt tőle kéne kérdezni. Mire jött a válasz: „Tőle kérdeztem” Majdnem hajnalig üzengettünk, de aztán elaludtam. Reggel egyedül ébredtem.  Harry sehol. Bizonyára a bandájával van. Egy gyors zuhany után elindultam reggelizni. Ahogy kinyitottam az ajtót csak egy kezet láttam, ami a gyűrűmet tartotta. Szinte rögtön megpillantottam az embert, akihez tartozik.

Nos, kezdetnek azt hiszem ennyi! Nagyon örülnék némi vélemény-nyilvánításnak! Ha tetszett és úgy érzitek, szívesen visszalátogatnátok,akkor iratkozzatok fel!