#3 Szeszélyes

-          -VELED szeretnék lenni!- suttogtam ajkaira, majd megcsókoltam.

A kép Claire-nél van, így nekünk nincs más dolgunk, mint kiélvezni, hogy egy hullámhosszon vagyunk éppen. A lakásban levettem a kabátom, így csak egy ruha volt rajtam. Elég rövid, de láthatóan Caffrey-nek bejön. Töltött egy pohár bort, majd a kanapéhoz vezetett és az ölébe ültetett.

-         -A modern Bonnie és Clyde-ra!- koccintotta poharát az enyémhez. 

-         - Remélem, mi tovább húzzuk. - nevettem fel.  Elkortyolgattuk a bort, majd felálltam az öléből.

-          -Nos, ha már ragaszkodsz hozzám, akkor használatba veszem a zuhanykabint. - jelentettem be.

-          -Csatlakozom!- tette le a poharát a dohányzóasztalra. Ujjait az enyémekre kulcsolta és a mosdóba vezetett.  Szembefordított magával és a derekamat markolta, majd kezei felcsúsztak a hátamon a ruhám cipzárára. Eközben gomboltam az ingét, ami így lelógott a válláról én pedig csodás felsőtestét csodáltam.  Két keze közé fogta az arcomat, megcsókolt, majd elkezdett kihámozni a ruhámból. Közben levettem róla az ingét és már a nadrágjával foglalkoztam. Kicsatoltam a szíját és kigomboltam a nadrágot.  Hamarosan egyetlen szál alsógatyában ácsorgott előttem. Kétségtelenül a legszexisebb, amit valaha láttam.  

És ez volt az előzménye annak, hogy éjszaka full pucéran ébredtem a valaha volt egyik legnagyobb svindler ágyában, méghozzá a telefonom csörgésére. Harry keresett, szó szerint. Hangján hallatszott, hogy ivott, nem is keveset.  Dühösen másztam ki az ágyból és összeszedegettem a gönceimet. Mikor rendbe hoztam magam, megálltam az ágy mellett, ahol a tettestársam édesen aludt. Nehezemre esett felkelteni, olyan békés látványt nyújtott, de nem akartam, hogy mikor egyedül ébred, félreértse a helyzetet.

-         - Hé, Caffrey!- keltegettem. Nyöszörgött egyet, ezzel kuncogásra késztetve, majd felnyitotta gyönyörű kék szemeit. - Le kell lépnem. - közöltem.

-         -Ne hagyj itt!- kérlelt. Annyira édesen csinálta, komolyan meggondoltam, hogy maradok.

-          Muszáj mennem!- hajoltam közel hozzá egy csókért.  Hüvelykujjával arccsontomat simogatta. Feltápászkodott és kikísért az ajtóig. Ott elkapott, magához vont és megcsókolt.

-         - Hívj reggel, Bonnie! - vigyorgott.

-         - Úgy lesz, Clyde! –biccentettem, majd egy utolsó mosollyal elhagytam a helyet.

Hazaérve a részeg vőlegényem faszságai fogadtak. Az általában tiszta, rendes lakásunk most tele volt piás üvegekkel és ruhadarabokkal. Az a gyökér meg ült a zuhanykabinban és folyatta magára a hideg vizet. Kirángattam onnan és hozzávágtam egy törölközőt. A gardróbban átöltöztem és az ágyba vetődtem. Harry letelepedett mellém és elkezdett tapizni.

-          -Tudod, eléggé elengedted magad. Nem túl feszesek a combjaid, hasat is növesztettél, na meg a melled is kicsi. Sehol sem vagy azokhoz a lányokhoz, akikkel lehetnék, de egyelőre te is megteszed. – Harry

-        -  Miért beszélsz velem így?- kérdeztem. Általában rendesen viselkedik velem.

-         - Mert nem érdemelsz többet. Egy senki vagy! Látnod kéne, az a nyomorult Caffrey hogy néz rád. Mint egy istennőre. És ő is pont olyan, mint te! Egy értéktelen senki! Igazából összevalók vagytok! Nem is tudom, miért mentem bele a szüleid ajánlatába, miszerint ismerjelek meg. – köpte a szavakat. Nem szoktam elérzékenyülni, de ezekkel a szavakkal rettentően a szívembe gázolt. Máskor mindig kitartok és csak azért sem veszem fel a sértést, mert akkor értelmetlen, de most nem tudtam megállni. Kikászálódtam az ágyból, gyorsan magamra rángattam valamit és a kabátommal a kezemben az ajtóhoz mentem.

-         - Most elmegyek. Csak nehogy megbánd, amiket mondtál nekem. - vigyorogtam rá a könnyeimen keresztül, majd kirohantam a házból és meg sem álltam Neal lakásáig. Veszett módjára kezdtem püfölni az ajtót.

-          -Ember, elmúlt éjfél! Na jó, megyek már!- kiabált ki. Meztelen lábai csattogtak a fapadlón, ahogy közeledett. Zörgött a zár, majd kitárta az ajtót, én pedig szó nélkül sírva a karjaiba borultam. Felemelt és bevitt a lakásba, leült velem az ágyra, így az ölébe kucorodva zokogtam.

-          -Mi történt, szerelmem?- kérdezte, miközben a hátam simogatta. Nem is látszik rajta, hogy épp most kelt fel, az viszont, hogy mennyire aggódik, nagyon is.

-          -Harry… -sírtam fel újra.

-          -Mit tett?- feszült meg alattam az egész teste. Szinte rázta a düh.

-          -Csak megbántott- töröltem le a könnyeimet, majd elmeséltem az egész sztorit.

-         - Engem úgy sérteget, ahogy kedve tartja, de azért, amiket neked mondott fizetni fog!- szorította ökölbe a kezét.

-         - Egy valamiben igaza volt. – motyogtam. Neal kérdő tekintetét látva folytattam. –Azt mondta, hogy összevalók vagyunk. Te és Én- suttogtam el a végét. Egyetértett velem, majd felemelt, bedugott az ágyába és a villanykapcsolóhoz sétált. Lekapcsolta, majd mellém bújt. Izmos karjai közé vont, így aludtunk el.

Reggel, mikor felébredtem, egyedül voltam az ágyban, de szinte rögtön hazaérkezett Caffrey. Méghozzá kávéval! Így még jobban szeretem. Miután megittuk a kávét, elindultunk a lakásomhoz, hogy átöltözhessek, mielőtt találkozunk Claire-el. Harry otthon volt. Ennek ellenére Neal nem zavartatta magát, ugyanúgy átkarolt, miközben besétáltunk.

-          -Megköszönném, ha nem ölelgetnéd a menyasszonyomat. – szólalt fel Harry. Caffrey nemes egyszerűséggel elnevette magát.

-          -Szóval a menyasszonyod. És megbecsülöd eléggé?- vonta fel szemöldökét.

-          -Milyen kérdés ez? Persze, hogy megbecsülöm!- háborodott fel.

-          -Igen? Nos, hagy mondjak valamit. A menyasszonyod tegnap este a karjaim közt zokogott, miután te senkinek és értéktelennek nevezted, megjegyzem velem együtt. Úgyhogy ha bármit akarsz előbb vedd észre, milyen hatalmas kincset tudhatsz a magadénak!- mondta, közben vetett rám egy pillantást, amiben talán, de mondom, csak TALÁN szerelmet véltem felfedezni. Elrohantam öltözni.

-          -Miről beszél?- kérdezte tőlem Harry, mikor visszaértem.

-          -A tegnap este történtekről. Most mennem kell. Majd megbeszéljük. Caffrey!- intettem, hogy kövessen. Kocsiba pattanva elhajtottunk a parkhoz. Claire várt ránk. Nem álltunk meg mellette, nehogy feltűnést keltsen a jókora pénzköteg, amit nekünk ad. Így inkább a nyitott táskámba csúsztatta, mikor olyan szögben álltunk, hogy senki sem láthatta. A parkon keresztül visszaballagtunk a kocsihoz. Beültünk és előkotortam a pénzt.

-          -Ó, Miss Parker alapos, mint mindig. Egybe adta ide a pénzünket, de megjelölte a közepét, hogy ne verhessük át egymást. – nevettem fel halkan.

-          -Képes lennél átverni?- pislogott rám Neal kiskutya szemekkel. Közel hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg.

-          -Szemrebbenés nélkül!- mosolyodtam el.

-          -Akkor jó, mert simán az arcodba hazudnék én is. - vigyorgott. Felhívás keringőre? Megkértem, hogy hazudjon valamit, mire azt mondta, szeret.  Üdv régi, bunkó, igazi Caffrey!

Természetesen innentől egészen a lakásáig ordibáltunk egymással, akár egy idős, szeleburdi házaspár.  Ott kiszállt a kocsiból, pedig pont én érveltem. Utána kiáltottam, mire csak visszafordult, behajolt a lehúzott ablakon és megcsókolt. Rám kacsintott, majd besétált a lakásába. Egy ideig ültem és a fejemet fogva magam elé bámultam. Nem tudtam felfogni a történteket. Véletlen mindketten ugyanakkor akartuk ellopni ugyanazt a képet, innen eljutottunk odáig, hogy közös ügyünk volt, megismerte a vőlegényemet, lefeküdtünk és talán beleszerettem. Megráztam a fejem, majd indulni készültem, mikor egy lány haladt át előttem az úton és felment egyenesen Caffrey lakásához. A lánynak kulcsa volt az ajtóhoz. Az ablakból pedig volt szerencsém látni egy igazán szenvedélyes csókot. Szóval két vasat tart a tűzbe. Hát teszek róla, hogy az egyik igencsak lehűljön.  Hazafelé felhívtam Claire-t és közöltem vele, hogy többé nem dolgozok együtt Caffrey-vel. A válaszát meg sem várva kinyomtam a telefont. Beparkoltam a mélygarázsba és visszasétáltam a lakáshoz. Harry a srácokkal várt otthon. Elénekeltette velük a Still The One című számukat.

-         - Srácok, édesek vagytok, amiért képesek voltatok idegyűlni, hogy megbékítsetek, de ez max. 2 évvel ezelőtt vált volna be. Bocsi!- mondtam, majd elszeparáltam magam a szobába. Tény, hogy a Caffrey okozta csalódás dolgozott bennem igazán. Én meg szegény Harry-n vezetem le.

Kis idő múltán, mikor végre lenyugodtam, kimentem a szobából. Harry pont a srácokat kísérhette ki, mert az ajtótól jött vissza. Megálltam előtte és megöleltem.

-          -Sajnálom!- szorított magához. Néha borzalmasan jól esik, hogy van nekem. Akármennyire is nem tudok szerelmes lenni már belé.

-         - Ne tedd! Végül is igazad volt!- motyogtam. Letelepedtünk a kanapéra és filmeztünk egész este. Hát, ha ez vár rám egész hátralévő életemben, én öngyilkos leszek.

Reggel bementem a munkahelyemre, leadtam a jelentéseimet és dolgoztam egy kicsit. Éppen ebédszünetre indultam, mikor megjelent Caffrey.

-         - Bocs, most nincs rád időm, eszem egy kicsit és jövök is vissza, robotolni. – mondtam, majd igyekeztem kikerülni az ajtóban. Sikeresen kijutottam az utcára, de rögtön utánam kapott.

-         - Mi az, hogy nem vagy hajlandó többé velem dolgozni? Claire felhívott, hogy mi a fenét csináltam. –faggatott. Próbáltam nem törődni vele, de jött mellettem végig a járdán. A büfében leült velem szemben az asztalhoz, úgyhogy muszáj voltam beszélni vele.

-         - Na ide figyelj, Caffrey! Én nem húzok sorszámot, ha férfiakról van szó. Csak olyannal kezdek, akinél egyetlen vagyok, értve?- böktem felé a bagettemmel.

-         - Ez nem a szerelemről szól, cukipofa.- rázta a fejét. Legszívesebben sikítottam volna, bőgtem volna és elküldtem volna a fenébe.

-         - Ezt örömmel hallom, mert csak attól, hogy a szerelmet emlegetik veled kapcsolatban, felfordul a gyomrom!- hazudtam. –Ennek ellenére nem akarok veled dolgozni. - közöltem. Áthajolt az asztal fölött és egyik kezét az arcomra simította.

-          -Hazudsz!- nézett mélyen a szemembe.
     - Én mindig!- nevettem el magam kínomban, majd felálltam az asztaltól. - Köszönöm az ebédet!- mondtam, majd otthagytam a számlámmal együtt.