#5 Jó ember

Mikor megállt mögöttem a lány, már kész volt a magyarázatom.

-          Te meg ki a fene vagy?- kérdezte csípőre tett kézzel. Füstös szemfestéke alól gyanakvóan csillogtak zöld szemei.

-          A nevem Jade. Neal egyik barátja vagyok. Múlt éjjel kicsit berúgott és nem volt hajlandó odaadni a kulcsát, hogy hazahozhassam így nálam éjszakázott. – magyaráztam.

-          Történt köztetek valami?- szegezte nekem a kérdést. Persze, a barátod igazán jó az ágyban.

-          Semmi, jegyben járok!- mondtam mosolyogva, majd feltartottam a kezem, hogy láthassa az eljegyzési gyűrűmet.

Halványan elmosolyodott, majd bólintott. Elmagyaráztam neki, hogy mit keresek most itt. Megköszönte a kedvességemet, majd megkért, hogy mondjam meg Neal-nek, hogy kereste. A ruhákat bedobáltam a hátsóülésre, majd dühösen taposva a gázt haza kocsikáztam. Bevágtattam az ajtón, ledobtam az ágyra a ruháit, mire értetlenül nézett rám.

-          A nőd keresett!- vetettem oda, majd a ruhakupac tetejére dobtam a lakáskulcsát és távoztam. A parkban sétálgattam és igyekeztem lenyugodni. Megpillantottam egy kislányt, aki a földön szétkenődött gombóc fagyiját nézve sírdogált. Odasétáltam hozzá.

-          Szia kincsem! Mi történt?- guggoltam le mellé.

-          Leesett!- pillantott rám. Ártatlan kék szemeiből krokodilkönnyek potyogtak. Pontosan a fagyi stand mellett voltunk.

-          Legyen szíves, adjon neki egy másikat!- kértem erélyesen a férfitől.

-          Minek néz engem, cukros bácsinak? Nem osztogatok ingyen fagyit!- tiltakozott vadul.

-          Nem is kértem ilyenre, majd én fizetek!- fújtattam és az asztalra csaptam egy húszdollárost. Az emberünk kiszedte a gombócot, majd odaadta a kislánynak, aki mellett megjelent az anyukája.

-          Ó, nem kellett volna! Kifizetem!- turkált zavartan a táskájában. Óvatosan megérintettem a karját.

-          Nem szükséges!- mosolyodtam el halványan.

-          Maga nagyon jó ember, kisasszony! Köszönöm a kedvességét!- nézett mélyen a szemembe, majd megcirógatva a kislány fejét elindultak, úgy sejtem haza. Én is tovább állni készültem, mikor utánam szólt a fagyis.

-          Visszajáró?- szólt.

-          Tartsa meg, rászolgált!- vontam fel cinikusan a szemöldökömet, majd a szökőkúthoz sétáltam. Leültem a peremére és néztem a körülöttem rohangáló gyerekeket. Valaki mellém ült. Már az illatából tudtam, hogy ki az.

-          Megtaláltalak!- suttogta.

-          Igen, Caffrey, sikerült megtalálnod!- sóhajtottam.

-          Mi a baj?- kérdezte. Meglepett, hogy feltűnt neki, valami nincs rendjén. Harry sosem veszi észre.

-          Egy kislány fagyija megolvadt és leesett, a szemét árus meg csak ült és nézte, ahogy zokog. Vettem neki egy másikat, mire az anyukája, aki akkor ért oda, azt mondta, jó ember vagyok. –motyogtam. Neal kezei közé vette az enyémeket, majd mélyen a szemembe nézett.

-          Nem feltétlenül jó, amit teszünk, Jade. De attól még nem vagyunk rossz emberek!- mondta. Mindig is rossz embernek tartottam magam. Viszont jó tudni, hogy van, aki ugyan ezt a cipőt hordja.

-          Figyelj, ne haragudj, hogy annyira kiakadtam a barátnőd miatt, csak… Nem tudom, nincs magyarázatom miért történt, egyszerűen megtörtént és tényleg, őszintén sajnálom!- bámultam bele gyönyörű szemeibe. Olyan tiszta kékek.

-          Itt meg mi folyik?- hallottam meg a jól ismerős rekedt hangot. Felnéztem a vőlegényemre. Eltátogtam egy hangtalan „sajnálom”-t, majd felpattantam.

-          Harry!- kiáltottam fel és karjaimmal átöleltem a nyakát. Birtoklóan szorított magához. Végre valahára elengedett.

-          Mi ez a romantikázás a szökőkútnál?- járatta tekintetét köztem és Neal közt, miközben fenyegetően magasodott az ülő srác felé, aki erre feltápászkodott. Néhány centivel magasabb, mint Harry.

-          Romantika? Ugyan már! A parkban beszélgetek egy barátommal!- fonta össze karjait a mellkasa előtt Neal

-          Akkor sem tetszik!- fintorgott a zöld szemű és tett egy lépést Caffrey felé. Még volt időm, becsusszantam közéjük.

-          Hűtsd le magad, Harry!- néztem fel rá. Elkapta az állkapcsom, így késztetett arra, hogy továbbra is őt nézzem.

-          Hogy beszélsz te velem, mi?- sziszegte a fogai közt. Neal mellém lépett és elkapta a karját, amivel még mindig engem fogott.

-          Engedd el!- parancsolt rá erélyesen. Mikor rá sem hederítettek, erőteljesen megszorította Harry csuklóját. Erre néhány másodperc múlva zsibbadni kezdhetett és végre elengedett. Mielőtt leengedhette volna a kezét, levettem az eljegyzési gyűrűmet és a kezébe nyomtam.

-          Ez legyen csak nálad, amíg gondolkodom! Vagy ha nincs türelmed kivárni, akkor add oda a ribancnak, akivel múlt éjjel hemperegtél a hotelban!- kacsintottam rá, majd elkaptam Neal csuklóját és húztam magam után. Styles ledöbbenve ácsorgott még mindig, mi pedig már elég távol jártunk.  Megálltam és szembefordultam Caffrey-vel, hogy ismertessem a tervem. Visszasétáltunk a lakásunkhoz, összeszedtem néhány cuccot, majd meg sem álltunk Neal lakásáig. Odaérve felhívtam Claire-t, hogy ha Harry rajta keres, mondja, hogy ott vagyok, de nem akarok vele beszélni. Ez részben igaz, tényleg nem akarok vele beszélni. Elég jók a kapcsolataim ahhoz, hogy tudjam, az eljegyzés óta rendszeresen csal. Talán Ő sem akarja ezt igazából. Esetleg az a probléma, hogy egy ideje nem érintkeztünk. Sajnos vagy inkább nem sajnos, nem érzek iránta vágyat. Viszont Neal? Nos, Ő egy ilyen tipikus "bugyiszaggató" pillantásával elérné, hogy józan eszem vesztve szétdobjam neki a lábaim, majdnem hogy akárhol és akármikor. Ő az én drogom. Törvénytelen, bódító, ínycsiklandozó és függőséget okoz. Akkora veszélyt jelent rám, mint senki más. Vele lenni olyan, akár a gazellának az oroszlán karmai közé sétálás. Ezerszer meggyötörte már az összetört szívem és még kismilliószor meg fogja, de én engedem neki. Tudom, ez őrültség. És miért csinálom? Mert szeretem! Ölébe ültetett és a nyakamra adott egy édes csókot, mikor az eddigi néma csendet megtörte a telefonom hangja. Automatikusan el akartam utasítani, mikor megláttam, hogy anyám hív.
- Szia, anya!- köszöntem.
- Mégis hogy képzelted ezt, Jade Hailey Salfia? Visszaadtad az eljegyzési gyűrűt? Ez biztos annak az átkozott Rosalia-nak a műve! Ő beszélt rá, igaz?- visongott idegbeteg módjára. Az én agyamban pedig felment az a bizonyos pumpa.
-Jó, akkor vegyük pontonként. Az én kibaszott életem! Ha úgy döntök, hogy hozzávágom a gyémántot a kurvázó vőlegényemhez, akkor azt teszem! És ezt láttam jónak. Rosalia-t ne keverd bele, ő sokkal többet tett értem, mint Ti valaha fogtok és sokkal jobban ismer, úgyhogy ne vedd őt a szádra! Ha tudsz velem úgy beszélni, mint a felnőtt, önálló lányoddal és nem úgy, mint a cselédeddel, akkor hívj újra. Minden jót!- búcsúztam, majd megszakítottam a hívást a telefonomat pedig eldobtam az ágyon.
- Hailey?- vonta fel a szemöldökét Neal. Édesen nézett ki, ahogy elcsodálkozott.
- Igen, Hailey.- biccentettem halvány mosollyal. Minden erőmmel azon voltam, hogy Vele normálisan beszéljek, hisz' Harry és az anyám dühítettek fel, nem pedig Ő.
- Gyönyörű név!- simított végig ajkaival nyakamon.- Viszont nekem van némi elintéznivalóm. Megleszel addig?- érdeklődött.
- Az igazat megvallva nekem is lenne egy kis dolgom.- hintettem lágy csókot ajkaira. Felálltam az öléből, ő pedig az ajtóhoz indult, amit kinyitott nekem. Makulátlan udvariassága mindig mosolyra késztet. Úriember, aki műkincseket lop. Érdekes kombináció...
Megálltam a ház előtt, majd kiszálltam. Az ajtóhoz sétálva kikerestem a lakás számát és benyomtam. Régen jártam itt. A kaputelefon recsegve szólalt meg.
- Na ki vagyok?- szólaltam meg, mosolyomat visszatartva.
- Ki?- kérdezte egy, egy férfi hang? Meghallottam Rosa motyogását, majd kinyílt az ajtó. Besétáltam, majd lifttel felmentem az emeletre. Az ajtón két aprót koppintottam, mire rögtön kitárult. Rosalia a nyakamba ugrott és majd' kinyomta belőlem a szuszt.
- Kislány! De rég nem láttalak!- visongott boldogan. Ha nem ismerném, meg nem mondanám, hogy 30 éves.
- Hát igen, te is hiányoztál!- szorítottam magamhoz. Mikor elengedtem, feltűnt a kaputelefonban hallott férfihang gazdája. Egy feltűnően jóképű férfi, egyetlen szürke melegítőalsóban. Upsz, remélem nem zavartam meg semmit. Feltűnően végigmértem az uraságot, majd volt nevelőnőmhöz fordultam.
- Tényleg rég jártam itt! Bemutatsz?- vigyorogtam.
- Ó igen, ő Jason, a barátom! Jason, ő Jade, a legjobb barátnőm. Vagyis a nevelőnője voltam, de annak már tíz éve.- mesélte. Na igen, elrepült az idő! Leültünk egy tea mellé és beszédbe elegyedtünk. Jason aranyos, tökéletesen passzol Rosa-hoz. Megrezzent a telefonom és felnyitottam a billentyűzáramat. Üzenetem jött Harry-től, de nem foglalkoztam vele. Rosa viszont dadogva bökött a képernyőmre. A hátterem egy "selfie" volt, amit Neal készített, pontosan egy nagyon kellemes együttlét után. A lábai közt ültem, de ez a képen nem látszik. A lepedő a karjaim alá szorítva takarta melleimet. Oldalra hajolva csókot lehelek a szája sarkára, ő pedig azzal a tipikus titokzatos mosolyával nézett a kamerába. Kék szemeivel a kép szemlélőjének lelkéig hatolhatna. Haján látszott, hogy a heves szex közben többször belemarkoltam, mert sikerült eléggé összekócolnom. De muszáj bevallani, még így is a legszexisebb férfi volt, akit valaha láttam.
- Mi történt a zöld szeművel? Miért nem mondtad, hogy új pasid van?- háborodott fel.
- Ez így nem teljesen igaz!- kezdtem.