#6 Tűzszünet

Elmeséltem mindent Rosa-nak Caffrey-ről. A figyelme egy pillanatra sem lankadt, bár gondolom ez annak köszönhető, hogy a sztori igencsak tele volt szaftos részletekkel. Közölte, hogy ő azonnal meg akarja ismerni a srácot, hogy felvázolja a jogait. (Ez Rosalia-nál annyit jelent, hogy közli vele, hogy ha megbánt, kicsinálja) Elnevettem magam, majd rávettem, hogy aludjon nálunk, azaz Neal-nél, velem együtt. Elbúcsúzott Jason-től, majd kocsiba pattantunk. A másfél órás út után a kocsiból kiszállva komoly fagyos szél csapott meg minket. Felugrándoztam a lépcsőn, akár egy kislány és nyitottam volna az ajtót, de az kulcsra volt zárva. Lehet zuhanyzik, vagy lepihent.
- Na jó, svindler lennék, hol keresnék pótkulcsot?- töprengtem, majd feltűnt Rosa hitetlen pillantása.
- Jade, svindler vagy! Dolgozzon már az a kerék!- szólt rám. Végigtapogattam az ajtó feletti párkányt, benéztem a lábtörlő alá, a lépcső szélét is megtapogattam, hátha külön hely van a kulcsnak, de semmi. Írtam egy üzenetet, majd elhűlve olvastam a választ. A hajamba túrtam, majd elkaptam Rosa karját és visszacibáltam a kocsimhoz. Beülve rögtön felnyomtam a fűtést, mert rendesen átfagytam.
- Ezt nem hiszem el! Most mi a fenét csináljak?- fogtam a fejem.
- Átjössz hozzám és piálunk!- vont vállat. Ránéztem, majd azzal a lendülettel elfordítottam a kulcsot. Némán beleegyeztem a tervbe.
Két órája iszogathattunk már, mikor a piától teljesen lenyugodva feküdtem hanyatt Rosa ágyán, ő meg mellettem hasonló pózban.
- Én mindig kifogom a gyökereket! Az egyik csal, a másik meg velem csal valaki mást.- hadonásztam.
- Gondolhattad volna, hogy ebből nem jössz ki jól!- sóhajtotta.
- Azt hittem, hogy szeret.- motyogom. Milyen hülye is vagyok.
- Mindig mondtam neked, hogy csak olyannal légy, akinél egyetlen vagy. Erre mit csinálsz? Két olyan pasival vagy, akinek van más is!- morgolódott.
- Hölgyeim, mára elég volt! Irány az ágy! Alvás!- jelent meg mosolyogva Jason. Elvette tőlünk a poharakat. Én áttámolyogtam a nappaliba majd lezuhantam a kanapéra és úgy ahogy voltam, elaludtam.
Reggel elég kótyagos fejjel keltem fel, de természetesen emlékeztem mindenre. Írtam egy üzenetet Caffrey-nek, hogy hagyjon nekem egy kulcsot, mert el akarom hozni a cuccaimat tőle. Csörgött a telefonom.
- Baby, gyere át nyugodtan, nincs már itt.- mondta. Nem is kellett megneveznie, tudtam, hogy a barátnőjéről van szó.
- Azért kértelek arra, hogy hagyj kulcsot, mert nem akarok találkozni veled!- feleltem ingerülten.
- Ha kellenek a cuccaid, eljössz értük. Téma lezárva, drága!- közölte, majd lecsapta. A fene egye meg! Mivel ruhában aludtam, csak gyorsan fogat mostam ujjal -kellemetlen volt- megfésülködtem és leszedtem a szétkenődött sminkemet. Mindent megköszöntem a vendéglátóimnak, majd elindultam.
Leparkolva a háza előtt, sóhajtottam egy hatalmasat. Megpróbáltam kiadni magamból minden dühömet. Sikertelenül.
Felvágtattam a lépcsőn és ököllel rácsaptam néhányat a kemény fára. Hallottam bentről a mocorgást, majd zörgött a zár.
- Jó reggelt, Jade!- köszönt, én meg szó nélkül elviharzottam mellette. A szobában szétnéztem, a cuccaim sehol.
- A szekrényben van. Nem akartam, hogy gyanút fogjon!- mondta halkan. Hátra pillantottam rá a vállam felett. Próbáltam minél több lekezelést sűríteni a pillantásomba. Kinyitottam a gardróbot. Ott volt a táskám érintetlenül. Kivettem, visszacsaptam az ajtót.
- Köszöntem!- biccentettem, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Ennyi?- kérdezte, csuklómnál fogva visszarántva. Szembe fordultam vele. Próbáltam keménynek tűnni, de nem jött össze, tekintve, hogy majdnem másfél fejjel alacsonyabb vagyok.
- Ja, ennyi!- feleltem csípőre tett kézzel, majd végre elszabadultam. Oda mentem, ahol most lennem kellett.
Óvatosan nyitottam ki az ajtót. A kanapén ült. Térdeire könyökölve támasztotta egyik kezével a fejét, másikban egy papírt szorongatott. Beljebb lépve láttam, hogy egy fénykép az. A néma csendben vérfagyasztóan hatott magassarkúm kopogása a padlón. Megálltam mellette és csak néztem. Meg sem moccant. Leültem mellé, finoman a hátára csúsztattam a kezemet és cirógatni kezdtem. Végre felnézett rám. Átkarolta a vállamat és magához húzott. Olyan jó volt a közelsége. Felém nyújtotta a képet. Ó, Los Angeles! Egy nyaralás során készült a kép, amikor még igazán, valójában boldogok voltunk együtt.
- Mit rontok el? Mondd el, hogy kijavíthassam!- beszélt hozzám mély, rekedtes hangján. A szívembe martak a szavai, azokban rejlő fájdalma. Tényleg azt hiszi, hogy az Ő hibája! Pedig nem, az enyém! Ő mindent megtesz, hogy jó vőlegény legyen, habár néha túlzásokba esik!
Forrón csókoltam, mint már rég nem. Izzadt, csupasz teste hozzám simult. Kisimítottam a homlokából néhány odahulló tincset.
- Nagyon szeretlek, Harry!- suttogtam a fülébe, azt hiszem őszintén. Halk morgolódást hallatott, majd mellkasára húzta a fejem és hamarosan elaludtunk.
Reggel, mikor felébredtem, olyan nyugalom járta át a lakást, mint ami talán még sosem. Ha valaha szerettem is Harry-t az mind eltörpült amellett, amit most érzek. Rá kellett jönnöm, attól, hogy esetleg ellaposodott a kapcsolatunk, még nem ment csődbe. Csak valami izgalmat kell bele csempészni. Esetleg némi romantikát. Úgy döntöttem, készítek valami reggelit a mellettem szuszogó vőlegényemnek. A földön kutakodtam az este ledobált ruháink után. A bokszere akadt a kezembe a csőtopommal együtt. Palacsinta sütéshez megteszi!
A konyhában szólt a rádió és halkan dúdolgatva sütöttem a palacsintát, aminek illata belengte a levegőt.
- A legszexisebb, leggyönyörűbb nő a bokszeremet viseli, miközben a közös konyhánkban palacsintát süt. Ilyen lehet a mennyország is!- hallottam magam mögül Harry hangját. Rápillantottam, arcán rég nem látott pimasz mosolya ült. Pillanatokon belül előttem állt és igazán forrón ölelkeztünk. Túlfűtött pillanatunkat egy kopogtatás zavarta meg.
- Fordítsd meg!- nyomtam a kezébe a serpenyőt, majd egy apró csókot leheltem ajkaira. Az ajtóhoz siettem. Kinyitottam, de el sem akartam hinni, amit látok.
- Mi a francot keresel itt?- suttogtam dühösen.
- Beszélnem kell veled! Szükségem van rád!- válaszolta hasonló hangerőn.
- Nekem viszont nem kell beszélnem veled! Jó úton halad a kapcsolatom. Neked is a sajátoddal kéne foglalkozni!- feleltem, még mindig fortyogva.
- Az enyém eddig is jól ment!- rángatta a vállát nemtörődöm módon.
- Nos, ennek igazán örülök, de akkor a barátnőd mellett a helyed!- kacsintottam rá, majd becsaptam az ajtót. Harry már a konyhasziget mellett ülve várt rám. Elhelyezkedtem mellette és nekiláttunk a kajának. Spontán témákról kezdtünk beszélgetni.
- Tiniként olyan voltam, mint Avril Lavigne, egy igazi lázadó! Emlékszem, hogy akkor egy igazán jómódú gimibe jártam. A diri berendeltette anyámékat, amiért állítása szerint tönkretettem az egyenruhámat.- meséltem elmerengve.
- Mit műveltél vele?- érdeklődött, már előre felkuncogva.
- Semmi komolyat, csak a térdig érő szoknyából egy bő 15 centit levágtam. Na meg az ing felső két gombját sosem gomboltam be, ráadásul az ujjait is levágtam. A nyakkendőt lazán hordtam. És egyenesen az őrületbe kergettem a dirinőt a hálós harisnyámmal.- nevettem.
- Nehéz elképzelni téged úgy!- töprengett el.
- Az is komoly volt, mikor ki akart rúgni, amiért az akkor még szőke hajamba húzattam néhány pink tincset és elkezdtem intenzívebben sminkelni.- tettem hozzá, mire hangos nevetésbe kezdett.
Miután végeztünk a reggelivel és természetesen abbahagytuk a lázadó korszakomon való röhögést, a kanapén henyélve kapcsolgattunk a szarabbnál szarabb adások között.
- Tudod min gondolkodtam?- pillantott hirtelen felém.
- Min, édes?- simítottam végig arcán. Igazán csinos arca van olyan gyönyörű vonásokkal, amit a legtehetségesebb szobrászmesterek sem képesek produkálni.
- Leléphetnénk pár napra LA-be, mint régen. Csak Te, Én és a tengerpart. Mit szólsz?- gyermeki lelkesedés csillogott szemeiben.
- Azt, hogy irány pakolni, Baby!- csaptam játékosan a combjára.
***
Éppen a hotelszobánk felé tartottunk, mikor meghallottam valamit. Egy igazán ismerős, és jelenleg annál irritálóbb hangot. Megálltunk. Az illető beért. De nem volt egyedül.
- Harry, Jade! Micsoda meglepetés!- nyársalt fel a pillantásával Neal. A nyomorult! Pisiljen az arcomba, csak ne mondja, hogy esik! Biztos, hogy több ez, mint ártatlan egybeesés.

Mint az gondolom feltűnt, ez a rész inkább Harry javára szólt. Ti a Harry-Jade vagy a Neal-Jade párost kedvelitek jobban? Esetleg Neal-Harry? Na jó, az utóbbi csak poén, nem tervezek ebből bromance sztorit! Remélem tetszett és velem tartotok továbbra is! xoxo